Ugrás a fő tartalomra

Ősz -- II. rész

Az alábbi listából úgy tűnhet, hogy csupa pozitív és kedves dolog vesz körül minket, de ez persze, öntudatlan blogírói trükk: létrehozunk egy retusált univerzumot, és magunkkal is elhitetjük, hogy abban élünk. Szeretném leszögezni, hogy vannak jellegtelen, sőt egészen pocsék napjaim, de miért mesélnék róluk részletesen? Ahogy sokakat, a blogírásban engem is az vezérel, hogy "need a little sweetness in my life" (Maroon 5: Sugar).


Élmények az elmúlt hetekből:

  • a két szomszéd bácsi megoldotta a teraszlécek problémáját, amit nekem több mint egy évig nem sikerült az odafolyt festék, az elcseszett furatok és kapupánt-csavarok miatt. Most van cuki, világoskék korlátunk virágládákkal. Nagyon hálás vagyok nekik, az egyik legszívmelengetőbb dolog a szomszédi segítség.

  • elkezdtünk a többi szomszéddal is aktívan rendet rakni a környéken. Mondjuk, én idén ősszel lustább vagyok, mint kellene, de annyira tele vannak a napjaim, hogy nehezen szedem össze magam, ha ágvágásról és egyéb, kevésbé érdekes dolgokról van szó.


  • láttuk a Mindenki legyen Kufli! bemutatóját a Bábszínházban, teljesen spontán és hirtelen szervezéssel: csütörtök reggel még fogalmam sem volt arról, hogy ez eszembe fog jutni és péntek este ott ülünk majd (köszönjük, E., itt is!). Imádtuk; szerintem az előadásra verbuválódott zenekar zseniális, a csúcsjelenet pedig a jelmezbál. Nemcsak a gyerekeknek tetszett, a mellettem ülő ismeretlen anyukával végig némán és nem némán fetrengve nevettünk a poénokon és utalásokon. Előtte, E. gitárórájáról jövet a napfényben egészen lenyűgöző volt az Anker-palota a Deák térnél, szívesen nézegettem volna még, pedig mostanában leginkább menekülök, ha bármiért Pestre kell mennem.
ezt már a végén fotóztam, előadás közben nem szabad fényképezni

  • betegség miatt nekem "kellett" meghallgatnom a Váczi Eszter-Geszti Péter koncertet, amire hetekkel előbb vettünk jegyet. Meglepően jó volt. Nem az a fajta zenei élmény ugyan, amelyik után napokig, hetekig mániákusan hallgatom a számokat, de nagyon nívós és kellemes az egész koncepció, jók a szövegek, az élő zenekar pedig szuper.

  • hetekig szenvedtem Achilles-tendonitisszel, de talán mostanra sikerült csillapítani. Elképesztő, hogy a YouTube-on mi minden van: az itthon talált masszázsgyertyát és egy YT-oktatóvideót használtam, és már egy alkalom után jobb lett. Egyébként is kellene masszázsra járni, a világ összes pénzét el lehetne költeni ilyesmire.

  • sütöttünk pumpkin pie-t a lányokkal, és kaptam egy tonna ruhát J-tól, amik azt hiszem, eléggé jól állnak; nem tudom, tudta-e, hogy ekkora örömöt fog szerezni velük. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen zsúfolt lett a szekrényem hirtelen :-). Sokkal több ehhez hasonló offline, szezonális dolgot kellene csinálni; a gyerekek is elképesztően aranyosak voltak, órákon át társasoztak és hagytak minket beszélgetni. <3

focis kitűző ;-)





Megjegyzések

  1. Kérhetek egy jobban olvasható/látható betűt?! Márta - a Partfalról. Előre is köszönöm! Hallgatok egy kis Gesztit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márta, nem ígérem, hogy azonnal, de majd, ha lesz időm, megpróbálom átalakítani egy kicsit a blogsablont. De jó, hogy zenehallgatásra inspirálta a bejegyzés! <3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni...