Pontosan ma lesz a napja, hogy kifogyunk itthon minden teából: a nagyon jóknak és az átlagosaknak is a végére értem, de várjuk a szállítmányt a boxba. Bármelyik pillanatban megjöhet az új adag, amiben két doboznyi Pumpkin Chai is lesz, biztos, ami biztos. Ahogy beütött az október, megkezdtem a szezont: ahhoz, hogy szinte egész nap beszélni tudjak, hidratált és munkaképes maradjak, szükségem van arra, hogy mindig legyen a bögrémben egy adag forró tea. Ezzel szemben ez egy igazán régi, nyáron elkezdett poszt lesz.
A lakásban még gyorsan kimostam a lepedőt, a párnahuzatokat és a nyári paplant, hogy frissen várjon minden, amikor visszatérünk, locsoltam -- bár elég siralmas állapotban vannak a növények --, és a hűtőből mindent átraktam a hűtőkosárba, amit csak el tudtam hozni.
Az autó mindig úgy néz ki, mintha minimum költöznénk: most egy lapra szerelt komód, két nádszék, festéshez szükséges dolgok, hatalmas vödrök és egy kisebb mobilklíma voltak benne a ruhák és az ennivalók mellett. (Ekkor még nem tudtam, hogy a háznál éjjel az erdő felől a legfinomabb hűvös levegő jön, és nem kell semmilyen gép.)
Félúton mindig tankolunk, most is ez történt, ennek apropóján leadtam néhány szatyornyi ruhát a közeli gyűjtőkonténerbe.
Direkt fürdőruhára vett farmersortban és trikóban indultam el, mert régen sokszor álltunk meg idefelé jövet is úszni egyet, és úgy éreztem, hogy muszáj természetes vízben megmártóznom végre -- de nem volt strandidő, és az út végére egyébként is csak az szokott érdekelni, hogy odaérjünk, és becsukhassuk magunk mögött a nagykaput. Most is így volt.
A háznál a fű szokás szerint frissen volt vágva, nagyon szeretem ezt a látványt, ráadásul most kicsit meg is ázott, ami nagyon jót tett neki. Csak néhány kiégett folt van, azokat majd rendbe hozzuk.
Bent már nem volt olyan szívderítő a helyzet, mert mindenhol pókhálók lettek, és sajnos, hiába a vastag falak és kis ablakok, kifejezetten meleg fogadott. A spaletták árnyékoló hatása nélkül nem is tudom, mi lenne.
A paradicsomok szépen növögetnek, teljesen el vagyok képedve. A vicc az, hogy elveimet meghazudtolva még permetezőt is vettem pár hónapja, de úgy tűnik, idén nem fog kelleni, egyszerűen jobb év van, mint tavaly.
A közelben épített mosoda és fitneszterem nem nyílt még meg, sajnos, viszont E. örömére egy vadiúj, műfüves focipálya igen.
Érkezéskor kicsit hiperaktívan kitakarítottam a mikrót és a hűtőszekrényt, mielőtt kipakoltam az ennivalót, aztán persze, jött egy kisebb energiadeficit, mert az érkezős napokon valójában nem szabad semmi komolyat csinálni: éppen elég a be- és kipakolás, a hosszú vezetés és az akklimatizálódás. Úgyhogy aludtunk egyet, és egyből jobb lett a hangulat. Estefelé még tornáztam is a teraszon az új, decathlonos gumiszalaggal, amit a féléves edzeni járás megünneplésére kaptam saját magamtól.
Minden hibája, a járulékos költségek és a sok vele járó munka ellenére még mindig szeretem a házat és büszke vagyok rá, nagyon sokat ad.
(Folyt. köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése