Az átmeneti évszakokra mindig nehezen hangolódom rá: beletelik egy kis időbe, mire megértem, hogy nem várni kell például a nagybetűs Őszt, mert nem fog beköszönteni, mint a versekben, hanem ez, amiben benne vagyunk, már az.
Az sem esett jól, hogy az évszakváltozást nem a háznál figyelhettem meg, ahol a saját erdőnk hatalmas, színes fái susognak, és minden nap látni, ahogy egyre több a lehullott levél. Ilyenkor a kályhában ropogó tűzzel nagyon hangulatos az egész, szeretem a vidéket és vágyom arra, hogy ott legyünk, teázzunk, almát aszaljunk a Salgó tűzhelyen, lehetőleg J. gereblyézzen és ne én, miközben folyamatosan készítem neki a kávét, nagyokat aludjunk, és B. felhívjon azzal, hogy sütött egy kis pogácsát.
Végül a hónap végét átfordítottuk, és lett egy csodás utunk a tengerhez, amiről majd ide is írok. Nagyon boldog vagyok, hogy a nem túl kedvező körülmények ellenére összejött. Visszahozott az életbe, hogy ezzel a szép angol kifejezéssel éljek. :P
Időközben nagyjából kialakult az órarendem. Bár sok áldozattal, például most hétvégi munkával jár, mindent összevetve imádom, hogy eldönthetem, mikor dolgozom. Ha minden igaz, még önfejlesztésre, tanulásra is marad idő, ráadásul hétköznap délelőtt, amikor elememben vagyok. Az egyik kitűzött cél felé el is kezdtem haladni, ez a nyelvvel kapcsolatos, de van még minimum három, amelyikhez több rendszeresség kell; tulajdonképpen ki kell jelölnöm egy-egy órát, amikor csak azokkal foglalkozom, és ezt kőkeményen be is tartani. Érdekes újra tanulni, és úgy érzem, jobban tud tanítani az, aki maga is diák.
Ami nagyban csökkentette a hatékonyságom, az az alattomosan felbukkanó és azután makacsul, hetekig fennmaradó álmatlanság. Többekkel beszélgettünk róla, és a nem hivatalos közvéleménykutatásom eredménye szerint nagyon nem voltam ezzel az inszomniával egyedül, de teljesen kikészített, az biztos. Iszonyú rossz hajnali kettőkor a teraszlépcsőn üldögélni, a másnapi munkán és kötelezettségeken némán stresszelni, utána pedig nyűgösen, kedvetlenül csinálni végig a napot, mindent elejteni, elfelejteni, este vacogó fogakkal állni a forró zuhany alatt, és rettegni, hogy milyen lesz az éjszaka.
Napi pár óra alváskiesés döbbenetes károkat tud okozni a szervezetben; érzem, hogy az immunrendszeremet például mennyire legyengítette. Többször sírtam miatta, kétszer majdnem rosszul lettem munka közben stb. Próbáltam arra fókuszálni, hogy másoknak sokkal komolyabb problémái vannak és örülni annak, amikor napközben össze lehetett bújni R-rel a kanapén. Kétségbeesésemben vettem Ashwagandha (a.k.a. placebo-) tablettát és egy ún. súlyozott takarót is. Utóbbinak az a lényege, hogy amikor magunkra terítjük (ez komoly fizikai erőfeszítést kíván egyébként, tekintve, hogy 6 kg...), az enyhe nyomás megnyugtatja a központi idegrendszert, ezzel segítve az elalvást. A marketingszöveg szerint olyan, mint egy ölelés. Well, not exactly... :D De talán mostanra jobb lett egy kicsit a helyzet. Közel sem tökéletes, de a legkritikusabb periódusnak talán vége. Végül is, hogy a Lóci játszik zenekart idézzem, csak egy kicsit kellett kibírni -- és lett alvás is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése