Eljött az a periódus, amikor gyakran borús az ég, vacogunk reggelente, újra szívesen hallgatom Van Morrisontól a Lonely Avenue-t, több időm van a kanapén kucorogni és felidézni azt, ami jó volt az elmúlt hónapokban.
 |
| Fonyódligetről |
A nyár elején találkoztunk öten a lányokkal, és a klassz beszélgetések, a nosztalgikus vihogások, a mesés helyszín és a lenyűgöző ételek mellé még ilyen különleges ajándékot is kaptam:
 |
| indiai szekrényke |
Szeretnék ilyet többször csinálni, legalább minden évszakban egyszer, mert több témát, szálat is elindítottunk, és jó lenne folytatni őket.
A nyár végefelé voltak olyan napok, amikor kifogytunk a gyerekkönyvekből, nekem pedig nem volt kedvem gagyi szuperhősös vagy dinoszauruszos magazint venni a boltban, úgyhogy E. elkezdett napilapot, konkrétan Nemzeti Sportot olvasni. Nagyon szoktam mosolyogni, amikor vezetés közben hallom, hogy kommentálja a futballhíreket a hátsó ülésről, miközben vehemensen lapozza -- és a fülembe zörgeti -- a Népsportot.
Kicsit későn ocsúdtunk, de a szünet végén belehúztunk, és augusztus 28-án, egy kiadós vihar után még úsztunk egyet a Balatonban. Jó lett volna azt a kifejezetten forró hetet is ott tölteni szeptember elején, de idén ez kimaradt.
 |
| a fonyódi kilátóból |
Vettünk egy csomó leárazott narancsos és csilis Lindt étcsokoládét (legalább ez legyen, ha már az élelmiszervásárlás stresszfaktorrá lépett elő); csodálatos volt rájuk járni és jutalomfalatként eszegetni őket.
Gyakrabban kellene, de egyszer jutott eszembe, hogy zöldturmixot készítsek. Bébispenótot, narancslevet, mandulatejet, zabot és banánt tettem bele, és fantasztikusan sikerült. Tényleg beillett tízórainak vagy desszertnek is, közben pedig ilyen elképesztő életelixír-íze volt.
Lett némi paradicsomtermésünk, készítettem öt üveg szószt. Azért nagyon más volt most, mint az első évben, de jóval kevesebbet tudtam figyelni rá, és már a kezdők szerencséje sincs velem, ugye. Pedig finomabb a házi szósz még a méregdrága bio paradicsomkonzerveknél is, pont most próbáltam egy dm-eset, és semmi extra.
Egyáltalán nem számítottunk rá, ezért különösen jólesett, hogy ajándék tárlatvezetést kaptunk a nagyon régen kiszemelt múzeumban, ahol akkor csak mi voltunk a látogatók (külön poszt is lesz): ezeket a kivételes pillanatokat szeretném kimerevíteni és előhívni majd a memóriámból a sötét, fagyos, téli reggeleken.
Amikor a háznál voltunk, edzés helyett nem tudtam mást kitalálni, mint hogy a teraszon építek magamnak egy mini tornaszert, ezért az ezeréves expandert -- nem röhögni -- két macskapórázzal felerősítettem az egyik oszlopra, és tök jól működött. Sokkal jobban, mint az azóta visszavitt, sok bosszúságot okozó, beállíthatatlan tchibo-s trx-szerűség. Tudom, hogy látni akarjátok az s.k. készséget, tessék:
 |
| a pórázok tulajdonosával |
Szerettem a nyári reggeleket, amikor a fülemen a fejhallgatóval mindenféle gyakorlatot végeztem a teraszon a kedvenc számaimra egy palack víz és egy szúnyogriasztó spray társaságában, miközben a falu főutcáján a zenémet túlharsogva a traktorok és kombájnok a földekre indultak. :D Tulajdonképpen nem értem, az edzőteremben miért nincsen olyan eszköz, amelyik rugózik, függőleges felfüggesztése és erős ellenállása van. Vagy lehet, hogy létezik, csak nem tudok róla...?
 |
| a kilátó előtt, a beszédes nevű Meredek utca végénél, becsületkasszával <3 |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése