A régi tornác hangulatát nagyon szerettem, de elhanyagolt állapotában közelről rossz volt ránézni. Az a sok csorba, szétázott, régóta le nem festett léc, farosttal pótolt ajtórészlet, megrepedt ív... Ráadásul a fentieken túl olyan fontos pontokon ment tönkre -- éppen a gyönyörű oszlopoknál --, amelyek a stabilitását veszélyeztették. Részletezem az első részben írtakat.
 |
| archív fotó az egyik kedvenc korábbi bejegyzésemből; micsoda reményeim voltak még akkoriban! |
Egyébként is furcsa szerkezet volt, ismét olyasmi, ami azt mutatja, régen mennyivel alacsonyabbak voltak az emberek: a hullámpalával fedett, padlásból kinövő tető bedeszkázott mennyezete maximum ötven cm-rel a fejünk fölött futott -- tehát a huncut nyestek egy szem dióval folytatott, állati hosszú focimeccseit esténként fél méter távolságból, alulról szurkoltuk végig, ami, valljuk be, kicsit azért... undi volt.
(Más kérdés, hogy most, két évvel és néhány millió százezer forinttal később is ugyanezt csinálják a ferde tető alatt, azzal a különbséggel, hogy legalább négy-öt méter magasan élik a családi életüket, amitől engem ugyanúgy a hideg ráz -- de ez mellékszál.)
Az előző bejegyzésből is kiolvasható, mennyire sajnáltam az eredeti tornácot, de muszáj volt a valóságot alapul vennem: ki az, aki meg tudja csinálni? Mármint, lehetőleg olyan, aki ebben a megyében él, és nem mondjuk, Nyíregyházán. Ki az, aki nem cseszi el? Ki az, aki nem kér annyit, amennyit lehetetlen kifizetni? Ki ért ezekhez a vinklivas, fúrógép és faragasztó előtti technikákhoz?
Általában azt a választ kaptam, hogy a) nincsen ma már ilyen; b) ha van, akkor sem éri meg (neki) a bíbelődést.
Érdekes, hogy a csúnya, régi palatetőt is visszasírom néha: az bezzeg tényleg olyan szögben jött le és úgy kapcsolódott az öblös ereszcsatornához, hogy az eső, a falevél stb. pontosan oda érkezett, ahová kellett, nem rekedt meg sehol. Tehát, nekem igazából egy régi mester kellett volna, lehetőleg éppen olyan, mint aki ezt a tornácot készítette (wishful thinkingben mindig nagyon jó voltam).
 |
| az a beázás még fontos lesz |
Sajnos, az a benyomásom, hogy manapság az átlagos ácsok csak fantáziátlan egyen-előtetőket tudnak készíteni, szűk egyen-csatornákkal -- még az aktuális Lakáskultúrában bemutatott többszázmilliós szálláshely -- elnézést! lodge -- is ilyennel rendelkezik. És, ha körbenézel, kb. minden mai kertes háznak olyan a terasztető-szerkezete, mint egy szétnyitott kocsibeálló (igen, olyan akasztófa-jellegű).
 |
| ...és éppen, mint ez itt |
Készen volt az -- igen sok módosítás, cikis nagyjelenettel megfejelt elbocsátás, néhány egyeztetés, ám igen kevés rajz (ezzel is spórol mindenki, tisztelet a kivételnek) után kialakult -- előtető. Lemezfedéssel és akasztófa jellegű támasztékokkal, ahogyan kell. Ha az eredeti tornác túl alacsony volt, akkor erre pedig mondhatjuk, hogy túl magas lett. Iszonyúan magas. Ezt ugyanis a párkány felett indítottuk el, mert a padlástúrákon azt vettük észre, hogy az eredeti terasz, bár maga is nagyon szép volt, tulajdonképpen elfedte a ház néhány nagyon szép részletét.
 |
| például magát a párkányt és a szellőzőnyílásokat |
Így hát, ott állt a jellegtelen, modern, festetlen monstrum, amelynek azon kívül, hogy az előszobai beázásért felelős, kocka alakú épületrészt is befedte, az egyedüli pozitívuma az volt, hogy kb. harminc cm-rel kijjebbre kerültek az oszlopok, tehát nem teljesen a bejárati ajtó mellől indult az oszlopsor, mint régen. Ezáltal valóban hatalmas lett a fedett terasz alapterülete -- ahogy a csipketerítős időkben mondták: az asztal körül kergettek, ha nem volt harminc négyzetméteres teraszom. Hát, most lett.
Rendben van, de eddigre nemcsak a palát és a döbbenetesen elkorhadt, penészes, többmázsás gerendákat -- korábban ezek alatt üldögéltünk... -- bontották el, hanem a funkciótlanná vált eredeti oszlopsort, a "halacskás" korlátot, a kisebb-nagyobb faragott csicsákat és a fenti íves díszeket is, amik persze, bontás közben olykor kegyetlenül eltörtek. Ezt konkrét gyászfolyamatnak tessék elképzelni: majdnem olyan volt végignézni, mint amikor az ember rájön, hogy a reményeivel szemben nem szeretik viszont. Tehát, amikor megérti, hogy ami először elképzelhetőnek tűnt és amit sokáig dédelgetett magában, nem fog megtörténni. Nem lesz terasz-restaurálás. Nyomorúságos, embert próbáló tél volt, sokat fáztunk. A régi tornác jelentős részéből tűzifa lett. Na persze, csak miután minden egyes díszt és faragványt eltettünk (a törötteket is és a halacskásakat is).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése