Ugrás a fő tartalomra

Tipikus augusztusi este

Nyolc körül kezd hűvös lenni: sportzokniban, melegítőfelsőben és -- azért mégis -- rövidnadrágban írom ezt a bejegyzést. 


Sosem gondoltam volna, hogy örülni fogok az esőnek, mára viszont tök fontos tényező lett, hogy, ha lehet, ennél azért többször essen. Bár, amikor éjszaka érkezik, továbbra is idegesítően kopog a Vitorlás szoba ablakának bádogján, legalább megtelik az esővízgyűjtő hordó, és nem sárgul tovább a fű. Kutunk van, búvárszivattyúnk egyelőre nincsen.

A hűvösnek is örülök, mert a hőségben nagyon nehezen tudtam haladni a munkákkal. Reggel azzal foglalkoztam, amihez koncentráció kellett, ezért mindig a szerszámos kamrában való rendrakás maradt el, és a délutáni, brutálisan meleg órákban egyre ingerültebben kerülgettem a lomokat. Most sem 100%-os még, de sokat segített a rendszerezés, amiről majd a második Karbantartó posztban mesélek.

Bent, a házban főleg a szintfenntartás a cél. Továbbra is fárasztó ekkora tereket takarítani, nagyon szeretjük viszont az alaprajzot, a beosztást. Szerintem hibátlan, nagyon kényelmes a főépület a három külön nyíló szobával: emiatt végül is, megéri a sok pakolást. Majd fotózok, ha szép rend lesz.

Vissza a kerthez: irtó jó érzés saját termésből főtt kukoricát enni, ráadásul tényleg csodásan zsenge és édes. Vicces, hogy egy középosztálybeli (hahaha) család tagjaként olyan gondolatok foglalkoztatnak, mint pl. "sokkal több répát és kukoricát kellett volna ültetnem".

Ha mondjuk, kapok ajándékba egy doboz krumplis tésztát (s.k. gyúrt tésztából, természetesen), leszedek egy közepes cukkinit, és azt viszem cserébe*, mielőtt pedig nekikezdenék enni, hozok egy kígyóuborkát a saját kertünkből, és összedobok egy uborkasalátát (megtörtént eset alapján).

*Veteményes körökben úgyis tudjuk egymásról, kinek mi nem jött össze ezen az éven, és segítünk a bajba jutott pajtásunkon. 

Át is ültettem ezt-azt; senki sem mondta, megfelelő nyomatékkal legalábbis biztosan nem, hogy a paradicsom ennyire el tud nyomni minden mást. Kb. nem tudok eléggé távol ültetni tőle semmit -- majd jövőre okosabb leszek. 

Néztem az előbb egy idetévedt macskát a kertünkben. Fogadni mernék, hogy még most is azt csinálja, amit nagyjából minden macska tenne ilyenkor, és amit archetipikus vadászatnak szoktam hívni = ül a fűben, egy lyuk mellett, egy pontra nézve koncentrál, miközben ő is tudja, hogy ebből ma már nem lesz zsákmány -- "nem áll, nem megy, és nincs is idő" (E.rulez!).





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...