A terasz újjászületése III.

Ott tartottunk, hogy lett egy, a korábbi hibákat (beázás, alacsony mennyezet) kiküszöbölő, új tetőnk, négy darab, totálisan találomra elhelyezett oszloppal, mi pedig ott álltunk egy nagyjából lehetetlen küldetéssel: hogyan lehet a régi, roggyant, de hőn szeretett tornácból átmenteni ide valamit?

Nagy nehezen vége lett a télnek -- és jött a járvány.

nem volt annyira jó időszak

Biztosan van könnyebb út is, mint a bojlerszerelő bácsit rávenni arra, hogy vegye rá a passzív hobbiasztalos ismerősét, hogy ketten együtt készítsék el az új terasz alsó részét, de végül ez történt. Többlépcsős volt a folyamat: először át kellett törni az "idióta, járványterjesztő pestiek, a pórázon sétáltatott macskájukkal" előítéletből épített falat, azután a bizalmat és a szánalmat egyszerre kellett felébreszteni, hogy legyen is valami a dologból. Nekem aztán tényleg nincsenek ún. "people skill"-jeim, jó sokat szívok is emiatt, de ebben az esetben eléggé elszánt voltam.

Azt tudtuk elérni, hogy hatszáz ide-oda fuvarral és egy csomó cuccal, amit nekem kellett beszereznem, elkészült a terasz alja. Ja, előtte pedig egy téglából épített bővítés kifelé, hogy legyen egy kis perem, azt más készítette (légyszi, legközelebb küldjetek egy angyalt a vállamra, aki figyelmeztet, hogy ilyen minőségű munkát, mint a tégla-"térkövezés," ne fizessek már ki).

Hadd hívjam úgy, hogy ez, a Covid árnyékában megépített halacskás rész volt az első lépés a

fakszimile fatornác felé.

Tudni kell, hogy mindvégig rezgett a léc, hogy rendesen befejezik-e, a nehézségeket jól veszik-e, ki tudjuk-e fizetni, bedurvul-e jobban a járvány, így beleegyeztem abba, hogy szélesebb deszkák legyenek, és kis távolságot tartva szereljék fel őket. Bár természetesen az eredeti volt az igazi, nekem tetszik, hogy ez kissé letisztultabb, nem annyira vadászház jellegű az eredmény. Mivel a vízvezetékszerelő mindig rászólt az asztalosra, amikor valamilyen hatalmas elmérést akart elkövetni, még stimmel is. :-)

Voltak, persze, kis anekdoták: a stáflikat a saját, pajtából mentett fűrészárunkból készíttettük, a bejárati kapuhoz a vasboltból vettem két vasdíszt, H-val mi kezeltük le a léceket. Szerintem ezek fontos dolgok.

A hozzáállást, a munkakedvet viszont nagyon jól mutatja, hogy a páros a felső rész elkészítésére már semmiképp sem vállalkozott, nem tudtam rávenni őket. Mindegy, örültem annak, hogy valamilyen formája lett a terasznak; elkezdtünk rendet tartani rajta, és végre használatba lehetett venni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban