Tyúkól => Sütögető (3. rész) (5./5.)

A tyúkól újjászületését leíró, utolsó részben megmutatom, honnan hová jutottunk.

Ahogyan korábban említettem, a tyúkól, ez az L-alakú főépülethez tapasztott melléképület mindig is menthetetlen volt, legalábbis azóta, hogy 2017-ben megvettük a házat.

És mivel mindig volt égetőbb probléma, mint ez, sokáig csak tanakodva néztük, kerülgettük ezt az egyre aggasztóbb kérdést, kitiltottunk onnét mindenkit, meg kitettem a lényegre tapintó "Vigyázat! Omlásveszély" táblát. Azután, amikor 2021 nyarán a sokat látott, háromfalú, rozoga viskó tényleg fogta magát, és majdnem összedőlt, muszáj volt gyorsan kitalálni, mi legyen helyette.

ledöntötték, a többi... történelem

Nagyon sok munka és leleményesség kellett ahhoz, hogy fel tudjuk építeni az utódját. Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves és praktikus lesz az eredmény. Köszönjük B. S. ötleteit, terveit és munkáját!

Az első és a második részben meséltem arról, hogyan hasznosítottunk mindent, ami bontott, maradék, dirib-darab anyag volt, hogyan alakult az épület azzá, ami lett: a sokat használt kis épület-toldalékunkká, amelyik árnyat is ad, sütni is lehet benne, és tárolhatunk vagy akár ki is állíthatunk benne dolgokat, például régi, a paraszti életformára jellemző eszközöket.

az ól padlásán talált járom

Mutatok még részleteket. A cementlappal díszített fallal szemben lábazat és díszítő boltív készült:

A sütőrész oldalába a padláson talált, régi kályhacsempéket használtuk fel.

Ahogyan haladtunk előre, elkerülhetetlenné vált a többi ól elbontása, bármennyire is kedveltem őket mint népi relikviákat.

cserépcsúszda!

Amikor J. segítségével végeztünk a bontással, és elkészült a féltetővel fedett sütögető és mellé a palánkkerítés, ilyen lett az ólak helye:

vagyis, a jövendő konyhakert

Sok szép részlete van még az új melléképületnek, amit egyébként csak elvétve szoktam véletlenül tyúkólnak hívni, mert tudom, hogy már sütögető. Külön jó, hogy hátulról is belesimul a tűzfalba (majd lefotózom) -- összegezve: nagyon örülök, hogy belevágtunk és felépítettük. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban