A tyúkól újjászületését leíró, utolsó részben megmutatom, honnan hová jutottunk.
Ahogyan korábban említettem, a tyúkól, ez az L-alakú főépülethez tapasztott melléképület mindig is menthetetlen volt, legalábbis azóta, hogy 2017-ben megvettük a házat.
És mivel mindig volt égetőbb probléma, mint ez, sokáig csak tanakodva néztük, kerülgettük ezt az egyre aggasztóbb kérdést, kitiltottunk onnét mindenkit, meg kitettem a lényegre tapintó "Vigyázat! Omlásveszély" táblát. Azután, amikor 2021 nyarán a sokat látott, háromfalú, rozoga viskó tényleg fogta magát, és majdnem összedőlt, muszáj volt gyorsan kitalálni, mi legyen helyette.
![]() |
ledöntötték, a többi... történelem |
Nagyon sok munka és leleményesség kellett ahhoz, hogy fel tudjuk építeni az utódját. Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves és praktikus lesz az eredmény. Köszönjük B. S. ötleteit, terveit és munkáját!
Az első és a második részben meséltem arról, hogyan hasznosítottunk mindent, ami bontott, maradék, dirib-darab anyag volt, hogyan alakult az épület azzá, ami lett: a sokat használt kis épület-toldalékunkká, amelyik árnyat is ad, sütni is lehet benne, és tárolhatunk vagy akár ki is állíthatunk benne dolgokat, például régi, a paraszti életformára jellemző eszközöket.
![]() |
az ól padlásán talált járom |
Mutatok még részleteket. A cementlappal díszített fallal szemben lábazat és díszítő boltív készült:
A sütőrész oldalába a padláson talált, régi kályhacsempéket használtuk fel.
Ahogyan haladtunk előre, elkerülhetetlenné vált a többi ól elbontása, bármennyire is kedveltem őket mint népi relikviákat.
![]() |
cserépcsúszda! |
![]() |
vagyis, a jövendő konyhakert |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése