Ugrás a fő tartalomra

Lomtalanítás '22 (3./5.)

Rendszeresen részt veszünk a lomtalanításban, de inkább a "fogadó" oldalon; miután sokáig csak néztem, milyen kincsek maradnak az út mentén, néhány éve a párosunk (E. és én) aktívan keresi a jó cuccokat. Bár az idei lomi valahogy nem volt lenyűgöző -- kicsit az is idegesített, hogy mindent átválogattak előttünk, mialatt kihordták a pincékből --, az egyik legjobb fogásunk lett. 

Lomizáskor vannak azok a dolgok, amikre eleve utazol, és vannak a véletlen találatok. Az előbbi csoportba tartozik a fali szekrényke, amiből lett végül kisebb és nagyobb is, az utóbbiba például az evező. Titkon mindig is akartam egyet a Vitorlás szobába. ;) 

Több kategória létezik ezeken kívül is: a szép, de már lefoglalták; a szép, de túl nagy, és nem bírjuk el; a menthetetlen, pedig egykor micsoda darab volt; a szép, de rettenetesen koszos; a ronda és koszos; a nem éri meg kárpitoztatni (+ nem bírjuk el), és még sorolhatnám, de most nézzük, miket találtunk.

Az első sarkon egy pici, barna, fából készült gyógyszeres szekrénykét kaptam föl, amelyik még némi átalakuláson fog átmenni, mielőtt a falra kerül. Később, a másik sarokról egy iszonyatos állapotban lévő régi konyhai felsőszekrényt hoztunk el (fenti kép -- a leggázabb részét direkt nem fotóztam), illetve a posta felé eső utcából egy fali polcos elemet, amelyikhez ki is választottam a színt, egy nagyon enyhe szürkészöldet.


Ahol az evező volt, onnan E. kisebb bánatára nem hoztunk el egy furkósbotot (= farudat. Imádom, amikor a pesti utcán ontja a népmesékből tanult szókincset, én pedig -- nem biztos, hogy helyesen --, egy bádoglavórral és egy vájlinggal a kezemben győzködöm, hogy "Figyelj, E., szerintem most furkósbotra nincsen akkora szükségünk.") Lett viszont egy mágikus, csatos doboza és más dolgai.

A tárgyak nagy részét megpróbáltam le is fényképezni, és itt a lista. 2022-es fogásaink:

- két fémdoboz

- egy képkeret

- egy gyertyatartó

- kaspók és művirágok

- nagy, kerámia virágtartó

- két könyv

- két rozoga, faragott virágtartó állvány

- nádszék (R. kedvenc helye azóta is)

- hokedli

- két szép falipolc, fehér konzollal

ez lesz a gyógyszeres szekrényke

- papírszatyrok

- retro csempe dísznek

- retro társasjáték

- retro tenisz- és tollasütők dísznek (E. javaslatára)

- MOPPE fiókos tároló

- ikeás répa-párna

- ikeás műanyag fiókrendszerezők

- 2 függönyrúd

- korábban, egy szomszédos kerületből: számozott, bordó, belül pöttyös papírdobozok

- furcsa, női fejet ábrázoló lámpa

- matyóhímzéses párnahuzat

- üvegkancsó, üvegváza, egyéb tárolók

- régi A/4-es notesz, vonalas füzet.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má