Ugrás a fő tartalomra

Március 15. (2./5.)

Ti szoktatok nemzeti ünnepen múzeumba járni? 

    Nem mindig jut eszembe, hogy menjünk, pedig a kimozdulás jó keretet ad a napnak, és ilyenkor az állami fenntartású helyeken az állandó kiállításokat ingyen lehet megtekinteni, sőt, vannak intézmények, amelyek kifejezetten a jeles napokra programokkal is készülnek. 

    Idén éreztem, hogy túl sok lesz a háznál a "hordjunk fát és kapirgáljunk a kertben a napsütésben" program négy napon keresztül, így direkt március 15-re terveztem a skanzen- és az emlékházlátogatást. Egyébként az idő is elromlott addigra, úgyhogy nagyon jó volt így, még ha a két időigényes program egy napon belül némi attitűdöt váltott is ki, magyarul: nem végig kísérte egyöntetű lelkesedés a terveimet.

    Az első hely a szabadtéri néprajzi múzeum volt, ahol a gyerekek zsinórkokárdát készítettek -- nagyon klassz, hogy ehhez a zsinórokat, zsinórpödrő gépet és a szakszerű útmutatást mind készen kapják, nem nekem kell szöszmötölnöm ilyesmivel, amihez nem is értek, 

hanem nyugodtan fotózhatok dühös ludakat

    A második hely régi álmom, a kaposvári Rippl-Rónai-(Róma-)villa volt, ami -- annak ellenére, hogy a kert nyilvánvalóan halvány árnyéka csak a hajdaninak, valamint nem pontosan ezt a sárga külső falszínt választottam volna -- annyira tökéletes, hogy majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől. A látogatás óta a maestro mellett több festő van, akinek az életművét szeretném tanulmányozni, ezt is nagyon szeretem az ilyen kalandozásokban.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...