Két frissítés, mielőtt megpróbálom rekonstruálni, hogy mi történt a hetedik napon, amikor is nem pihentünk meg.
![]() |
próbafotó tisztítás és festés előtt |
Az egyik: lett meleg víz a kis konyhában. Fogalmam sincs, hogyan, mert még csak bojlerről működik a rendszer, mindenesetre úgy örültem, mint egy gyerek. Ilyen dolgok kellenek ahhoz, hogy az ember dalolva mosogasson el. Nagyon funkcionális lett az egész helyiség; büszke vagyok arra, hogy anno, egy kétségbeesett pillanatban kitaláltam.
A másik: kénytelen voltam használatba venni a körfűrészt, mert kifogyott a gyújtósnak használt száraz fa. Szükség törvényt bont. Ritkán írok arról, mit utálok igazán a házas életben, de biztosan az lenne az egyik, amikor megérkezünk, és a jéghidegben, fáradtan és éhesen ki kell pakolni és valahogyan meleget varázsolni.
Mivel kisebb hiszti ("nem hiszem el, hogy soha nincsen elég abból a rohadt aprófából") után meg kellett állapítanom, hogy fejszével egyáltalán nem fog menni, megpróbáltam Fehér Cápával, és egészen jól sikerült. Az ólak padlásán annyira sok száraz lécet gyűjtöttek össze az elmúlt száz évben, hogy szinte kötelességemnek érzem a lomtalanítást. Tiszta néprajzi múzeum egyébként: félig elborzasztó, félig lenyűgöző, ami ott fent van. Lesznek kiállított tárgyaink.
A másik túlélőtrükköm az, hogy a városból egy előre megsütött quiche-sel érkezem, így van ebéd még másnapra is. Legutóbb hoztunk készre főzött jázminrizst és céklát, nagyon jólesett -- és most jutott eszembe, hogy a befőttesüvegben ideszállított fahéjas-szegfűszeges almaleves is milyen isteni ilyenkor. (Nagyon sokáig tudnék kajákról áradozni.)
***
Visszatérve a munkákra: a drótos szekrény kapott két polcot, így minden, amit faliszekrénybe tennék (csésze, bögre, fűszer, kávé) elfér benne.
Ja, a macskánk azóta leborított két zöld üveget a szekrény tetejéről, ahogy előre sejtettem is. Egyszerűen imádja a konyhaablakot, és hát, onnét már csak egy ugrás volt a palackdominó.
A Gerendás szoba régi fakarnisait is megcsiszolták, le is alapoztam őket azóta.
Ezen a napon megkezdődött a kis fürdő (= majdani zuhanyzó, egykori spejz) szerelvényezése a wc beállításával.
Kicsit irigykedem.
VálaszTörlésKedves Márta, köszönöm, hogy olvas! Ha nem is irigylésre méltó a helyzetünk, azért mindig figyelek arra, hogy a jó dolgokat ne felejtsem el.
TörlésLegalább annyira imádom a bejegyzéseidet, mint R. a konyhaablakot. :-)
VálaszTörlésA padlástéri különös tárgyak kiállítása micsoda ötlet! A szinte nyeletlen ágseprűt beazonosítottam, talán egy székláb látható lejjebb, de mi a harmadik? :-)
Közben a sorok közt kiolvasható, hogy mit vállaltatok ezért a varázslatos átalakulásért, hogy a csapból meleg víz folyjon, hogy átmelegedjék az épület, hogy legyen kéznél harapnivaló. Nem lemondásnak vagy áldozatnak írnám. Inkább komoly és eltökélt munkának. A pontos leírás: hűha!
Luca
Luca, nem tudom, mi a harmadik tárgy, de nem lucaszéke. :) Talán rokka része?
TörlésAzért is rögzítem, hogyan haladunk, hogy egyre rutinosabb legyek, egyre kényelmesebben érezhessük magunkat.