Ugrás a fő tartalomra

Didergés ellen

Szerző:

Összegyűjtöm ide azokat a teljesen közhelyes, nekünk mégis fontos dolgokat, amelyeknek köszönhetően komfortosabban érezzük magunkat a házban a januári hidegek közben is, ezzel tudatosítva magamban, hogy nem ellentartani kell (és a nyárról álmodozni), hanem amit lehet, szeretni a téli időszakban.


A szánkózás és a hóemberépítés mellett

- a párszáz forintért vett puha nadrágok és felsők. Ez a vásárlás most kellett, minden értelemben (E. a bokája fölött lengedező melegítőnadrágokban járt sokáig), nagyon meg tudom becsülni őket.

- apróságok a takarításhoz és a szépségápoláshoz, köztük az egyik legjobb illatú és állagú arckrém hideg időre;

- még nem érkezett meg, de remélem, hozzájárul majd az átmeneti felfűtéshez, amíg a kályhákkal küzdök: a konnektorba dugható inframelegítő.

- sok kávé, minden maradék rooibos vagy zöldtea egy löttyintésnyi mentaszörppel (igen...), termoszbögréből és a poszter, amelyet a kis konyhához választottam száz éve;

- forró levesek, curry (biztosan nem így kell, de a curryt legutóbb kizárólag csípős pirosparikával és római köménnyel fűszereztem, beledobtam a maradék zöldséges kuszkuszt, frissen sült, ropogós zsömlével ettem, és majdnem sírtam, olyan finom lett);

- most már elmondhatom, hogy részt vettem egy darab online közvetítésen a jazzklubból, klassz volt;

- amikor jó passzban vagyok, még a boltból elhozott zöldséges és gyümölcsös kartondobozok grafikáinak és tipográfiáinak is tudok örülni;

- kulcstartó rózsás szalvétán -- ha giccs, legyen kövér stílusban.





Megjegyzések

  1. Névtelen2021. január 25. 3:04

    Egy hős vagy, hogy hidegben-télben ilyen tempóban haladtok, ahogy írod, a kályhákkal küzdve. Kívánom, hogy sok erőt tudj meríteni a képeskönyvbe illő meseházadból, mindenből, ami puha és meleg illetve forró és csípős, vagy éppen mókás és szellemes! Ó, az a poszter!
    Lelkes drukkolód:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2021. február 3. 7:15

      Luca, kösz ismét! A nehézségeket most nem volt kedvem filterezni, és most, januárban is sok jó energiát kaptunk a háztól. A poszterek olyan filléres és klassz dolgok, most kezdem nem csak tervezgetni a helyüket, hanem öt perc alatt keretezek és már teszem is fel őket a falra.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk