Ugrás a fő tartalomra

10+1 dolog, amit 2020-ban tanultam meg

1. Fát kivágni csak alapos megfontolás után szabad. És érdemes rögtön ültetni helyette két újat (ha nem is ugyanoda).

2. A pihentető, megszakítás nélküli alvás kincset ér.

3. Nagyjából minden ház körül munkát reggelre és délelőttre jó időzíteni. A délutáni / esti időszak ideális esetben arra való, hogy... nyugtával dicsérjük a napot.

4. Amikor házat veszünk, akkor vele együtt házimunkát is. Esetünkben 100 négyzetméternyi házimunkát -- és 3000 négyzetméternyi kerti munkát.

5. Senki sem különlegesebb, mint bárki más vagy éppen te, és ezért mindenkinek ugyanolyan (korrekt) bánásmód jár (mint neked). Pardon; ezt még 2018-ban értettem meg, de tavaly is többször gondoltam rá.

6. Az 5. pont folyománya: akik magukat bármilyen okból kifolyólag másik (jellemzően különlegesebb, magasabb, exkluzívabb) ligába sorolják, belekövültek a saját anyagi jólétükbe/társadalmi osztályukba/pozíciójukba, kvázi onnét néznek le mindenki másra: not my people

7. Butaság éveken át őrizgetni a lakásban vagy a pincében mindenféle bútorokat, mondván, majd hasznukat vesszük a házban, aztán szétszedni, fuvarozni, cipelni és újra összeszerelni őket. 

8. Ha egy eszközzel vagy szerszámmal kapcsolatban kikértük hozzáértők véleményét, alaposan vizsgálódtunk az interneten, a lehető legalacsonyabb áron megvettük, és a ház körüli munkákhoz használjuk, illetve vele készítünk maradékból, hulladékból új dolgokat, az nem spúr, hanem extramenő és okos dolog.

9. A jó szomszédi/falubeli segítségnek párja nincs. Minden süteményért, zöldségért, gyümölcsért, állványért, ágymelegítőért, fuvarért irtó hálásak vagyunk. 

10. Érdemes kis készletet tartani a házban azokból az alapdolgokból, amik úgyis kellenek: fémdobozban zabpehely, keksz, étcsoki, fűszerek, gyújtós, gyufa, hűtést nem igénylő dobozos tej, szárazeledel a macskának stb. És persze, ezeket folyamatosan újra kell tölteni.


+1. Az impulzusvásárlásnál sokkal jobb érzés a megtakarítás. Ha kis összegről van szó, akkor is.







Megjegyzések

  1. A kedvencem a 8., de mindegyik szent igaz. Nálunk a házimunka kb. 280 négyzetméter, de a kerti munka az tuti azonos. Csak egy baj van, öregszünk, és egyre nehezebb. De azért még mindig csodás itt lenni. Minden melót megér. 🙂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meghiszem azt, emiGrants! :-) Nagyon jó nálatok, a hely energiája/hangulata, you name it.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má