Ugrás a fő tartalomra

Nyolc nap alatt VIII.

Szerző:

Tegnap barátokkal leveleztem, nagyon jó volt, és újra tapasztaltam a házfelújítást övező szeretetteli drukkolást.


Nekem ez az első számú hobbim. Szó se róla, kicsit költséges hobbi, nem is vagyok benne profi, a hibákból tanulok, és nagyon sok komoly bosszúság, rajtam kívül álló suttyóság tényező van, amiről szándékosan nem írok, mert csak elszomorodnék vagy felhergelném magam miattuk, holott ide én is pozitív energiákért jövök. (És ma megint háromkor ébresztett R., most viszont az ölemben ül, és békésen húzza a lóbőrt. A macskák horkolása annyira vicces, csak kezdek kicsit kimerülni.)

Ezért: csakúgy, mint eddig, idén jó számokat akarok hallgatni, magazinokat olvasni (felhívnám a figyelmet az ausztrál country lakberendezési stílusra, egészen lenyűgöző évek óta, ami ott folyik), fontos lenne rendszeresen, nem segédmunkásként cipelve az anyagokat, hanem finoman, a női testre szabottan mozogni, meggyógyítani a könyököm stb.

Mi történt az utolsó napon?

A karnisok és a fehér székek megcsiszolása mellett gyújtósnak való maradék faanyag felkutatása, felaprítása. Truth be told, van abban valami bájos, amikor az egyik lábaddal az egyik ól, a másikkal a másik ól oldalfalára fellépve, két és fél méter magasból békebeli lovaglócsizmákat és -- vélelmezhetően a hatvanas évekből származó -- löncshúsos konzervdobozokat rángatsz le terpeszállásban egyensúlyozva a deszkapadlásról azért, hogy fel tudd szabadítani a kincset: a bontott tetőlécet.

Ezután következett a maradék fa-suhancok kicibálása a borostyánnal sűrűn benőtt erdőből, majd levezetésképpen komód-összeszerelés. (Nekem még így is kevés szerep jutott mindebben.)






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
34 megjegyzés
További információk

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

Szerző:
November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...
138 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk