Egy igazi mfkh-nap: mindent fel kell használni, amit csak lehet.
Mostanra kiestem az igazi építkezős rutinból, mert ugyan járok ezért-azért barkácsboltba, de nagy tételben nem vásárolok már a tüzépen vagy a fatelepen, és nem is szeretnék. Viszont úgy hallom, nagyon elszabadultak az árak, úgyhogy tényleg jobb is így.
A márványos pult került a mosogató alá. A pesti lakásban évek óta őrizgettem a mosogató-csaptelepet, már akkor megvolt, amikor a ház még egyáltalán nem; most végre elfoglalta a helyét, és olyan, mintha oda találták volna ki.
Beállítottuk a fürdőszoba sarkába ütött-kopott haveromat, a hordozható cserépkályhát, ehhez méretre szabták a kályhacsövet. Sokkal barátságosabb ennek a melegénél fürdeni, mint, mondjuk, egy hősugárzó mellett, és az előteret is ez fűti, úgyhogy nagyon fontos volt, hogy ez megtörténjen. Covid idején ezzel próbálok spórolni, mert úgy gondolom, a gázfűtés még várhat egy kicsit. Mondjuk, tényleg képes leszek értékelni, amikor már csak választható hangulati elem lesz a fafűtés, annyit dolgozunk érte ezen a télen is.
Megmaradt két LED-cső, azokat feltettük a nyári konyhába. Nem gyönyörű darabok, tévedésből vettem őket anno, de funkcionálisak, és ez a lényeg.
Készült maradék faanyagból küszöb a fürdőszobához, illetve egy ferde burkolatváltó a kis konyhához.
Kipótoltuk a Vitorlás szoba ajtaját alul fával, amennyire lehetett.
Megkezdődött az ajtók festése, de az első réteg után úgy döntöttünk, tavasszal visszatérünk rájuk, mert nem eléggé jó az eredmény: nagyon kiadja a hibákat a festék, viszont nincsen elég fény. Azért majd szépek lesznek, ez is látszik (a bejárati ajtó már korábban elkészült).
Maradt Mapegum nevű szigetelőanyag. Egy jógamatracon térdepelve felkentem a cementlap fölé 5 cm-es sávban a falra, hogy fogyjon, illetve arra ragasszuk majd fel a szegőlécet. A szegőlécekhez pedig elég volt a maradék ragasztóhab.
Az Mfkh-körbe tartozik az is, hogy ki fogom próbálni az infravörös fényt a könyökömre, mert csak nem jobb, és így végre előszedem az évtizedek óta meglévő izzót, illetve az, hogy most három-négy letöltött lakberendezési magazin várakozik a számítógépen, úgyhogy mindjárt áttérek az egyik kedvenc tevékenységemre, a nyelvgyakorlással egybekötött olvasásra.
Csak azok a szürke csempék a mosogató fölött...
VálaszTörlésMárta, a hozzászólása pozitív része ugyan nem látható, én mégis feltételezem, hogy ott van az. :-)
TörlésMegértem, hogy furcsa hatást kelt falusi házban a metrócsempe, de nekünk éppen ez a fricska kellett ide, a csőszerű "panel"-konyhába.
Ó, és De gustibus...
Nagyon szép és hangulatos lett. A ház minden - velünk megosztott - részlete barátságos, meghitt, igazán jó nézni a képeket. A metró csempe színtől függetlenül szerintem mindehova illik az egyszerűsége révén, így mindig a körítés határozhatja meg a stílust.
TörlésRita, köszönöm! Egyébként tényleg próbálom is népies részletekkel körbevenni a csempézett felületeket, és abban reménykedem, hogy jófajta eklektika lesz belőle a végén.
Törlés