Ugrás a fő tartalomra

Ó, nincs

Szerző:
A tudatalattim napok óta a Lóci játszik-dalt játssza újra meg újra: nem a legjobb időszak volt az elmúlt pár hét, írni sem nagyon tudok róla másképpen. 


Csak humorral és a negatív festés eszközével sikerült valamennyire túllendülni rajta; biztosan ezért jut folyton eszembe, hogy "az egészben nincs részem."

Sok munka haladhatna jobban, mert a célszalag már halványan látszik, és így különösen nehéz a stagnálást nézni.


Azon mosolyogtam, hogy valóra vált az álmom, és megtestesítem a régóta tartogatott, hímzett képen látható női alakot: a hajam ugyan nem fekete, és nem kutyám van, hanem macskám, viszont a falusi portán mosok serényen, kézzel, egy ősrégi centrifugával facsarva ki a ruhákat. Mellesleg ezt még így is szeretem csinálni, a szárítókötélre való teregetés pedig menő. A képet az előszobába fogom tenni, a szennyespad mellé.

A top 3 legérdekesebb programunk júniusban a cseresznye-, levendula- és meggyszedés volt, mindegyik máshol, mert nekünk még csak pár szem saját almánk és áfonyánk van.

Nagyon jó, hogy ha bármit is egyszer kb. két órán keresztül leszedünk, a következő napon fel lehet dolgozni, ami külön programnak számít. No képernyő, no nyűglődés. A levendulát a szüret másnapján egész délelőtt kötöttük csokrokba, a kétszer félvödörnyi meggyet egész délelőtt magozták a gyerekek. 

Ó, nincs (de nem baj):

automata mosógép
nemautomata mosógép
idén új fürdőruha
strandbüfézés
szép parasztbútor
elég benzin a kocsiban
másik memóriakártya
gyógyír a lelki bajaimra
húzódrót a kerítéshez
több legó a dobozban
elérhető asztalos
felhőszakadás nélküli hét
eredeti alaprajz
díszkavicsos út/járda
ágyásszegély-palánta






Megjegyzések

  1. emiGrants2020. július 2. 10:30

    Ó, az a levendula. Nálunk eddig még soha nem maradt meg, szívem vérzik, de valószínűleg nem szereti a talaj ph-ját. Ugyanakkor, a medvehagyma még mindig megvan. A kert felső bal sarkában a kis erdőben lakik és még mindig él. Ugyan borzasztóan nem terjed, így valószínűleg ő sem túl happy, de azért túlél.

    Közben volt meggy szüret, sok lekvár főzés és egy pár bénázás lekvár ügyileg, de arról jobb, ha nem beszélek. Roy gyógyul, remélem Ti is megvagytok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2020. július 25. 5:50

      A levendula egy közeli falu határában nő, többfélét is termesztenek, és ott valamiért nagyon jól érzi magát. Milyen jó ötlet a medvehagyma, az erdő környékén én is megpróbálhatnám.

      De jó, hogy főztetek lekvárt! Mivel sem sárgabarack, sem más nincs, nálunk jövőre várható. Roy állapotának örülök, épüljön fel teljesen mihamarabb, és a sáros időben különösen vigyázzatok!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk