Ugrás a fő tartalomra

Ó, nincs

A tudatalattim napok óta a Lóci játszik-dalt játssza újra meg újra: nem a legjobb időszak volt az elmúlt pár hét, írni sem nagyon tudok róla másképpen. 


Csak humorral és a negatív festés eszközével sikerült valamennyire túllendülni rajta; biztosan ezért jut folyton eszembe, hogy "az egészben nincs részem."

Sok munka haladhatna jobban, mert a célszalag már halványan látszik, és így különösen nehéz a stagnálást nézni.


Azon mosolyogtam, hogy valóra vált az álmom, és megtestesítem a régóta tartogatott, hímzett képen látható női alakot: a hajam ugyan nem fekete, és nem kutyám van, hanem macskám, viszont a falusi portán mosok serényen, kézzel, egy ősrégi centrifugával facsarva ki a ruhákat. Mellesleg ezt még így is szeretem csinálni, a szárítókötélre való teregetés pedig menő. A képet az előszobába fogom tenni, a szennyespad mellé.

A top 3 legérdekesebb programunk júniusban a cseresznye-, levendula- és meggyszedés volt, mindegyik máshol, mert nekünk még csak pár szem saját almánk és áfonyánk van.

Nagyon jó, hogy ha bármit is egyszer kb. két órán keresztül leszedünk, a következő napon fel lehet dolgozni, ami külön programnak számít. No képernyő, no nyűglődés. A levendulát a szüret másnapján egész délelőtt kötöttük csokrokba, a kétszer félvödörnyi meggyet egész délelőtt magozták a gyerekek. 

Ó, nincs (de nem baj):

automata mosógép
nemautomata mosógép
idén új fürdőruha
strandbüfézés
szép parasztbútor
elég benzin a kocsiban
másik memóriakártya
gyógyír a lelki bajaimra
húzódrót a kerítéshez
több legó a dobozban
elérhető asztalos
felhőszakadás nélküli hét
eredeti alaprajz
díszkavicsos út/járda
ágyásszegély-palánta






Megjegyzések

  1. Ó, az a levendula. Nálunk eddig még soha nem maradt meg, szívem vérzik, de valószínűleg nem szereti a talaj ph-ját. Ugyanakkor, a medvehagyma még mindig megvan. A kert felső bal sarkában a kis erdőben lakik és még mindig él. Ugyan borzasztóan nem terjed, így valószínűleg ő sem túl happy, de azért túlél.

    Közben volt meggy szüret, sok lekvár főzés és egy pár bénázás lekvár ügyileg, de arról jobb, ha nem beszélek. Roy gyógyul, remélem Ti is megvagytok. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…