Ugrás a fő tartalomra

Szerelvényezés (villany) I.

Üldögélek nyár elején polárkabátban a kertben, és ma már annyit takarítottam, hogy nincsen kedvem többet dolgozni, úgyhogy gyorsan leírom, mire jutottunk az elmúlt napokban.


Fél évig a csupasz villanykörtéket nézegettük, és most sikerült végre mindent összeszervezni ahhoz, hogy felszereljék a lámpákat. Ahogy korábban is írtam, már nagyon rossz volt kerülgetni a sok, törékeny búrával teli dobozt, és nagyon szerettem volna látni a kedvenceimet a falon.

A Gerendás szobába felkerült a lámpás bácsitól vett, négyágú csillár, mellé pedig két kovácsoltvas falikart vadásztam a Marketplece-en. Kicsit tróntermes lett a végeredmény, de szerintem nem túlzóan - és mennyivel jobb, mint korábban. Ide nagyon egyszerű bútorokat szánok, kb. egy letakart ágy, egy éjjeliszekrény és egy meglévő, ajándékba kapott, kovácsoltvas keretes tükör (itt is köszönöm, H.!) fogja alkotni az egész berendezést, néhány felfúrt polccal, illetve egy komóddal kiegészítve.

Az előtérben kapott szerepet a lomtalanításon talált függeszték és a Jófogáson vett falikar. Itt egy szennyespad, egy felfúrt fogas, egy fakeretes tükör és egy konzolasztal lesz még; tudatában vagyok annak, hogy elsőre ez extrém eklektikusan hangzik, de vagy festéssel, vagy textilekkel meg fogjuk oldani, hogy jól nézzenek ki együtt.


A középső szobába felkerült egy pici függeszték és egy meglévő olvasólámpa, slussz.

A fürdőbe, a WC-be és a folyosóra a retro gömblámpák kerültek vissza. Szerintem vannak olyan jók, mint az ufólámpák, amiket mostanában szoktak föltenni.

A Vitorlás szobában engedtem a villanyszerelő ötletét megvalósulni, így süllyesztett spotok kerültek a pult fölé. Ez nyilván nem annyira divatos megoldás, de funkcionálisan nagyon jó, és szerintem fontos az is, hogy ne legyünk mindig okosabbak, mint a szakemberek.


A Vitorlást egyébként kicsit túlterveztük a világítótesteket tekintve, ezért nem akartam pl. három függesztéket a pult fölé. A szoba közepére került a szarvasi csarnoklámpa, a többi helyre nagyrészt spotok.


A terasz falára két kovácsoltvas falikart fúrtak fel (azok szép régiek), illetve a ház egyik belső sarkánál van egy ilyen ál-régi, ellenben mozgásérzékelős kandeláberféle.

Itt tartunk most; fényképezek még az eddigiekről is, és mesélek, ha tovább tudtunk haladni.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má