Ugrás a fő tartalomra

Esős nyár

Szerintem végig az lesz, de próbálom elfogadni.


Ma reggel kapros-túrós minipalacsintákat reggeliztünk. Lehet, hogy ez már blini; a név nem is olyan fontos, inkább az, amekkora biztonságot ad és élményt jelent, hogy most már teljesen olajmentesen készülnek, és így mindig tudunk itthon finomat alkotni pár perc alatt. Az év elején ki akartam dobni az eléggé leharcolt delimano-sütőmet - hát, óriási hiba lett volna. Addig fogom nyúzni, amíg lehet, mert egy félkész házban nagy kincs a hordozható kerámialapos eszköz.

Ma át is rendeztük a nyári konyhát, ami még egyáltalán nincs kész, viszont most egy helyen van a mikró, az indukciós főzőlap és a delimano. Zuhogó esőben is a tornácon eszünk.

Ahelyett, hogy mint eddig, fonalra és spárgára fűzném a kulcsokat, és így folyton elkallódnának, vettem egy kulcstartót a Pepco-ban, amire viszont vigyázni fogok, olyan cuki.


Nagyon szeretem a virágainkat továbbra is. Biztosan butaság, de amikor hazaérkezünk, mindig az nyugtat meg, hogy milyen szépen keretezik a növények a házat és a járdát.




Furcsa módon élvezem a bevásárlásokat: egy bizonyos rendszer szerint megyünk ennivalóért, mindig reggel és mindig listával, utána gyakran a festékbolt és a szerszámbolt következik, és a legjobb értelemben vett kisvárosi hangulata van az egésznek. A tüzép kevésbé villanyoz fel. :D

Borzasztóan kellene baráti találkozó és program; tervben van mindkettő. Éppen ezért kinéztem egy tanösvényt vagy lombkoronasétát (vagy mit) is.

Őszintén szólva, én csúcsra járatom az introvertáltságomat, és még lenne pár ötletem, hogy mi mindent olvasnék / tanulmányoznék / terveznék meg / festenék le a nem nagyon létező saját időmben, de a többiek jobban vágynak a társaságra. Kéne tartani egy házavató bulit is a nyár végefelé: komplett tervem van nagyon látványos, ugyanakkor kifejezetten alacsony költségvetésű kerti partira befőttesüvegekkel, fényfüzérrel, fűszernövény-dekorral, büféasztallal, gyümölcsös minipitékkel, bográcsos lecsóval.

A legjobb program azért nem más, mint:







Megjegyzések

  1. Hű, mi nagyon be vagyunk burkolózva, de ha lesz nálatok házavató buli, és még meg is hívsz, arra talán kimozdulnánk! :) <3

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörűek a virágaitok! A Balaton, ó! :-)
    "Csúcsra járatott introvertáltság" - remek kifejezés. :-) Néhány előírás maradhatna igazán a karantén időszakán túl, a normális élet egyáltalán nem volt normális a szó valódi értelmében...
    Ahogy felújítás alatt álló házban munkálkodtok, azzal áthuzalozódik az agy: egész más főzési stílus, alapanyagok, módszerek. Orvos papám mondogatta, érdemes dolgoztatni az agyat, mert egyre barázdáltabb, egyre kifinomultabb a működése. Az a mennyiségű kreativitás, tervezés, amit véghez visztek, valódi agytorna.
    Drukkolok! Egy kis napsütésért is. :-)
    Luca

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p