Ugrás a fő tartalomra

Időközben

Nemsokára részletesen írok a cementlapról; most papír csiszolókorongokat kell vennem. Elöljáróban annyit, hogy ennél könyökgyilkosabb tevékenységet nehezen tudtam volna választani -- talán egy jó kis tenisz- vagy golfmeccs vetekedhetne vele... Addig is, vegyes színes válogatás.


Virágzik a halványabb színű pünkösdi rózsa. Ültettünk snidlinget, hátha sikerül. (A szépen fejlődő tök indáját valószínűleg elrágta egy csiga.)


A nénit és bácsit ábrázoló képeket kívülről megtisztítottam, és odapróbáltuk a Gerendás szoba több falszakaszára. Kicsit látszanak a lámpák is.



Reggelenként azzal töltöm az időt, hogy fejben szétosztom a pesti lakás fölösleges bútorait az itteni helyiségek között, most már annak tudatában, hogy a gyakorlat mit mutat, mire van szükség.

H. festett egy kb. 1 m2-es, acélkék színű krétatáblát a szobája egyik falára.

Rendet raktunk a tyúkólban, nemsokára a szerszámos és a terasz következik. A padlást tavaly alaposan kitakaríttattuk, de azóta minden fent dolgozó munkás itt hagyta a sittet, így legalább egy-két teljes nap munka lesz még, mire tényleg kiürítjük, eléggé dühít. 

A rágcsálóknak odakészített és pár nap múlva arrébb helyezett sajt érintetlen! Azt hiszem, vesztésre állok; nem is akarok erről többet beszélni. 😅



Pár hete másodszor is voltunk epret szedni egy nagyon szép veteményesben, és továbbra is nagy kedvenc az erdő. A földünkön pedig, mint megtudtam, napraforgó lesz idén, ami gyönyörű látvány lesz nemsokára. 🌻🌻🌻🌻🌻











Megjegyzések

  1. Szia Judit!

    Elismerem nagyon rossz kislány voltam és már régen olvastam utoljára bejegyzést tőled. De most bepótoltam és elolvastam mindent amit a karantén kezdete óta írtál. Hát tényleg nagyot fejlődtetek, minden csodás, a pünkösdi rózsa, a konyha, szoba, lámpák, csempék, stb.,stb. Mi egészen jól voltunk Béren, amíg négy hete Roy le nem esett a lépcsőről. azóta kicsit nehezebben megy a dolog, de már javul szegénykém, csak nagyon lassan. Persze, a boldogság titka az, hogy az ember a rosszban is a jót keresse, és ehhez tartozik a közelebbi viszony kialakulása, amit komolyan élvezek. Mint ápolt, ő egy angyal és sokkal demonsztratívabb, mitn azelőtt. Közben a skillset-em is exponenciálisan fejlődik: tudok traktorozni, villanyt szerelni, stb., stb. Igérem mostantól gyakrabban fogok errefelé elnézni, és nagyon várom már a végleges belső fotókat is. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, ó, szegény Roy, illetve de kedves tőletek, hogy még ebben is a jót találjátok meg! Azért mihamarabb épüljön fel, és óvatos legyen a munka újrakezdéssel... Milyen ügyesen fejlődsz mint karbantartó és kertész!

      Végleges belső fotók: huhh, hát döcög anyagilag is, időben is sok minden. Ez az a tempó, amit tudunk vállalni, a gatyánkat is a házra költöttük idén is, természetesen. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p