Ugrás a fő tartalomra

Januári jó dolgok

Azért szeretem a Magyar Postát, mert kérlelhetetlen alapossággal végzi a dolgát: a karácsony előtt pár nappal érkezett külföldi ajándékunkat közel egy hónapig vizsgálta át, úgyhogy, mivel mostanra már biztos, hogy mit tudom én, a hajszínező filcben nincsen robbanóanyag, meg is kaptuk. Picit itt-ott feltépve, kibontva, lepattanva és eltörve, de megvan.


A lényeg mégiscsak az, hogy jött egy amerikai csomag (thanks, M.!), és most nem is a gyerekek voltak a kényeztetés fő tárgya, hanem én. Örültem is, mint egy gyerek.

Kaptam:

- 4in1 csavarhúzót;
- kompakt zseblámpát;
- mexikói dekort A. esküvőjéről, amelyen nem tudtam ott lenni;
- egy bicskát (ezt, mondjuk, nem értem, és biztosan nem engedtem volna át a határon, a fene se tudja követni a módszert);
- és egy teljes filckészletet, ami tényleg, 

maga a szivárvány 

ebben a ködös, rideg, szmogos undorban.

Mindnek fogok helyet keresni valamelyik helyiségben, és nagyon jólesett, hogy valaki ennyire ismer, és figyeli a kívánságlistám; szóval, igazi telitalálat volt ez a csomag most.

A ház valódi munkaterápia nekem; ezt több alkalommal bizonyította korábban is. Eltereli a figyelmem, lefoglal, a szó legjobb értelmében fáraszt ki annyira, hogy estére már csak vonszolom magam, és kizárólag az érdekel, hogy be lehessen kuckózni, a természet pedig mindig feltölt energiával, így jóval kevesebbet morfondírozom vagy marcangolok ön-, mint városi környezetben, ami, feltételezem, állati egészséges. 

A cserépkályhában ropogó tűz nagyon barátságos, azonnal otthonos lesz tőle a hangulat.

Alig képernyőzünk, és nagyon jó így. Az elmúlt napokban is elmentettem mindent, amiről értesítés jött, és egy darabig hiányzott, hogy nem nézhetek meg napi x számú videót, de nagyon hamar sikerült lemondani erről a késztetésről.


Beüzemeltük a fürdőszobában az ütött-kopott kiskályhát, ami minőségi ugrást jelent az életünkben, elképesztő, ahogy nulla forintért adja a meleget (és nagyon hülyék voltunk, hogy két évig csak kerülgettük, én pedig elkényeztetetten húztam a szám, hogy "jaj, még egy lom, amit ki kell dobni majd").

A terasz legkorhadtabb részeinek bontásával is végeztek, és elkészült a padló szegőlécezés, ezekről legközelebb írok.

A legjobb poén az volt, hogy a semmiből egyszer csak megérkezett a gázszolgáltató, és leállt nekünk a gerincről, úgyhogy, kérem, immár van gázcsonkunk a telken.

Ha bármennyire összefügg ez a blogos panaszkodásaimmal, akkor mostantól mindig megpendítem itt, hogy mire vágyom, hátha. :P

Meg hát, az is van, hogy "el kell engedni," hogy ezzel a blőd baromsággal jöjjek: ha valamikor, akkor január végén már végképp nem számítottam arra, hogy lesz gázfűtés-ügyben haladás. Erre, tessék: mindig van remény. 

Karácsony után egy hónappal karácsonyi ajándék, fagyott földben kiépített gázvezeték: van valakinek panasza?

#posta
#gázcsonk
#corea_mcbride_mupa_jegy
#remény








Megjegyzések

  1. Most reményt adtál nekem , hogy az évek óta (legalább 5, s a pénzt is elköltöttük már többször, amit félretettünk rá) húzódó villanyvezetékcsere, fővezetèkről a házba egyszer csak megoldódik. Amúgy ezeknek a külföldi csomagoknak az útja, érkezése ugyancsak érdekes.

    VálaszTörlés
  2. Pompás színtobzódás, vidámító bohém hangulat! A filcről írtál, no de a kerámiák! A füzet! A magenta(?) alapja mindennek, ami a fényképen összegyűlt! Ugyanilyen szép a zúzmarás természet, a maga natúr valójában...
    A humorérzékedet megsüvegelem, a legjobb a túléléshez! Hű, jól hangzik a kiskályha, a szegőlécezés, várom a folytatást, mint egy kedvenc sorozatnál, a természet és a munkaterápia remek előzetes, a cserépkályha meg önmagában egy csoda (mindig is hatalmas vágyam volt, ami - hm, még - nem valósult meg). Nálatok a téli pihenő alatt is rengeteg történés és cselekvés van! Elismerésem. :-)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, a képen látható cuccok : a bordó lepedő, azon egy karácsonyra másvalakitol kapott zöld szappantarto + szájbalzsam és levendulas szappan, egy Lidlbol származó határidőnapló, illetve az emlegetett mexikói dekoros esküvőről a poharalatetek!

      Törlés
  3. A cserépkályhához: mikor az enyémet először begyújtottam, dejavu érzésem támadt. Kis idő múlva beugrott: Örkény: Az ember melegségre vágyik...( http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm#31)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még a címe is milyen találó! Köszönöm, hogy felidézted, nagyon illik ide. Én az enyémhez (az enyémnek?) tegnapelőtt vettem cserépkályha-fugajavítót, hogy érezze: én is törődöm vele. Sőt, amikor elmegyek itthonról, sokszor csak ő jár a fejemben. Majd itthon kettesben fugázgatunk szépen. Kit érdekelnek az emberek... (a blogíró)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p