Ugrás a fő tartalomra

Lazán összefüggő II.

Ha jót akartok magatoknak, hallgassátok meg Stevie Wonder Innervisions című lemezét, amelyen - amellett, hogy ez az egyik legjobb Jamiroquai-album (1973-ból! ;-)) - zseniális egyfős zenekart vonultat föl. Elképzelem, ahogyan megbeszélte magával: - figyelj, csináljunk egy lemezt! - Jó, én majd dobolok, játszom szintetizátoron, amikor éppen nem zongorázom, miközben énekelek (de még hogy! - a szerk.), vokálozom és én írtam az összes szöveget a zenékkel együtt, illetve, jól meg is hangszereltem őket (magamnak, hehe). 



Könnyen tudok kapcsolódni; tényleg, minek az a sok ember..? Ha értenék hozzá, kb. mindent én csinálnék a házon - de, Csoda Pistával ellentétben fél kezemen meg tudom számolni, mi az, amit el tudok végezni. Az építkezés: nem one (wo) man show. 

Az említett albumot éppen a legutóbbi, óriási narancssárga teliholdnál hallgattam, és közben átgondoltam, mi sikerült, mi nem a felújítási tervek közül. Folyton ezt csinálom mostanában úgyis...

Nincsen rendes fürdőszobánk.

Néha már nagyon unom az egész építkezést, ami valahogy úgy van szerintem a nagy magyar valóságban, hogy lehetsz okos, lelkes és szorgos, de valamelyik ponton úgyis belefáradsz a sok időhúzásba, a néhány kontár/gazember pedig, akibe majdnem biztosan belefutsz, eléggé elveszi a lelkesedésed. Ha nem volt 30%-kal több pénzed, mint a költségvetés által előirányzott összeg (hint: nem volt), hogy rendbe tedd, amit mások csesztek el, akkor eljön az utolsó, a minden elfogyott-fázis, ami reménytelen és kissé kínos is. Na, mindegy: még egy pár szanitert és csapot fog-összeszorítva ki kell gazdálkodni és beállíttatni.

Aztán, amikor mindenki levonult, nekiesem a greslapnak padlóbevonattal, és átfestem. Tisztasági festés. Csinosításra pedig a fent látható zománcozott táblákat és csempematricákat vettem. Megsúgom, hogy el tudnám képzelni a gyógyszertári-labor jellegű hangulatot is kis üvegekkel, fém szekrénykével stb.



Van (lesz) kisfürdő.

"De akkor miért nem csináltattátok meg inkább a rendes fürdőt?"

Hát, azért, mert a volt spejz aljzatát úgyis fel kellett törni a fűtéscsövek miatt, úgyhogy akkor már járólappal is burkoltattuk, ráadásul az eredetileg meglévő egy db wc és fürdő kevésnek tűnt. Nem tudom, az adósságszakértő Dave Ramsey mit szólna hozzá, hogy kierőszakoltam bevállaltam ezt a pluszt, illetve, pontosan tudom: azt mondaná, hogy "stupid". Stupid, mert túlmentél az anyagi kereteiden. Ugyanakkor, ne hülyítsük magunkat: vagy most lesz ott zuhanyzó vagy soha. Mert

ki az, aki még egyszer szeretne építkezni?! 

Nem látom a kezeket...

Úgy döntöttem, hogy inkább legyen a fő fürdőszoba puritán és maradjon meg benne a 15x15-ös fehér csempe, mert a célnak megfelel, de legyen egy másik tisztálkodóhelyiség, amelyik a nyári konyhából érhető el. Erre a helyiségre tényleg a lehető legkevesebbet költöttünk: a karamellszínű csempe a falon kb. 1000 forint volt az outletben, a fehér 20x20-as csempe évek óta állt a sufniban, a padlólap pedig mindössze 4 m2 (mondjuk, az nem a legolcsóbb fajta). Vettem még egy pici törölközőszárító radiátort és egy apró mosdót. Sima, negyedköríves zuhanytálca lesz zuhanyfüggönnyel, és csókolom.







Megjegyzések

  1. Igazat adok, ha épitkeztek legyen meg ami belefér.Tapasztalat. s jó az a két fürdő is, nagyon jó, ha van. A parketta szép, büszke lehetsz rá. Már attól meleg lett a szoba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyongy, mindig lelkesítő, amit írsz!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…