Ugrás a fő tartalomra

Konyhakész?

Annyira január van az összes klasszikus tünetével együtt (kivéve: mínusz 15 fokos éjszakák, azok még nincsenek), hogy nem is kísérlem meg az összeszedettség látszatát kelteni. Minden húzódik, mindenhez hideg van, mindent jó volna egyszerre letudni. Mondom inkább csak úgy, random tovább, hogyan állunk.

próba, még szeptemberben

Nincsen készen a nyári konyha

Nem is mutatok róla még fotót, mert mostoha sora volt eddig. Még szinte csak "előtte" fotók vannak, na.

Megtörtént az egyszeri rendrakó rémálma: a 15 nm-es térben van összezsúfolva minden, amit a főépületből a festés miatt arrébb akartam hordani, és eléggé gáz, ahogyan most tornyosulnak a Jófogáson vett konyhaszekrény-elemek, a "LÁMPÁK!!!" feliratú dobozok, a "Felfúrandó cuccok" rekeszei és a fel nem használt padlóburkolólapok.

Mivel teljesen fűtetlen az egész helyiség, be kellene üzemelni a Salgó tűzhelyet, és nekiesni valamelyik nap a kuplerájnak. Rémálom, mert a legcikibb mindent hatvanadszor megfogni, amit már ezelőtt is megemeltél ötvenkilencszer (és már akkor sem [neked] kellett volna).

Van egy csomó eldöntetlen kérdés, például, hogy az ázott farost plafonburkolatot leszedve, mi legyen majd az ún. "füstös konyha"-sztájl gerendás mennyezettel. Illetve, kaptam két jó ötletet is, majd megosztom őket, ha rendet raktam, és kilátunk a káoszból.

Apropó: bár a tavalyi 2. félévben nemigen posztoltam a rendezo365-re (elfáradtam, az az igazság, a nagy Insta-jelenléttől), közben állati sokszor raktam rendet, talán soha még ennyiszer nem. Szóval, az online térben nem látszott, de hajtottam, mint a güzü. És most már talán a városi lakás is ki fog nézni valahogy, mert a házba szánt cuccok hamarosan kikerülnek belőle.


Van félkész kiskonyha

Ha ki kell emelnem valamit, ami igazán jó érzéssel tölt el a házzal kapcsolatban, akkor ez az egyik részlet. Egy cuki és praktikus helyiség; ugyan, ki gondolta volna, hogy ez lesz az egykori magtárból. Azért én azt is tudom, mennyit "evett meg" a kialakítása anyagi értelemben (#nemkeveset) eddig a pontig, és még nincsen kész... már alig várom, hogy használatba lehessen venni.

Ide került végül a Macaya Humo padlólap nagy része, a falra pedig egy négydarabos kis cementlap-relief, odavagyok értük. Olyan kis békebeli, de szerintem vagány is mindkettő.


Az egykori íves ajtónyílásba rakom majd azt a konzolasztalt, ami tulajdonképpen a saját karácsonyi ajándékom magamnak (még akkor vettem, amikor kb. az eredeti ár negyedéért lehetett kapni), és ilyen böhöm nagy befőttesüveget fogok rátenni, a fiókjaiba pedig konyharuhát, gyertyát stb.


E mellett az új bútordarab mellett a helyiségben többnyire csak alsó konyhabútor lesz, felül néhány polc vagy kép.

A falra szürke metrócsempe kerül, korlátozott mennyiségben. (Kétszer 1 m2-t vadásztam le az outletben.)

A kibontott fal adja majd az átadópultot.

cementporban való hempergéstől (is)
 szürkén és nagyon elégedetten





Megjegyzések

  1. Ígéretes nagyon! - a konyha, konzolasztal, csempe, meg minden (is) :)
    Pikkpakk kitavaszodik, nyugi☀️🤞🏻

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És lőn.. február első napján tavaszias idő van! Kösz a batoritast, nagyon. 🤩

      Törlés
  2. Rengeteg munkával végeztetek 2019-ben, hatalmas haladás! A falak védelme a nyirkosságtól, lomtalanítás, a rejtekszoba feltárása, az álomszép padló, és mennyi minden még! Az inspirációkból ötletek, azokból tervek, majd megvalósulás... Pompás burkolatokat találtál, az asztalka ígéretes, elismerésem!
    A tél nemcsak kényszerpihenő, hanem fizikai és pénzbeli regenerálódás. :)
    Nyári konyha volt Balatonnál, családi nyaralóban: 25 fok feletti hőmérsékletnél minden ott készült, leves, süti, a befőzésekről nem is beszélve (dunszt egy nagy kosárban a sarokban). Az előtető alatti szabadtéri falatozások, ó! Kereszthuzat, árnyék és szerencsés véletlen miatti tájolás: jó szellőzés, viszonylag kellemes munkakörülmények. :) Ősztől tavaszig a kerti garnitúra + locsolókanna, slag, hasonlók tárolója (+1 szekrényelem). Praktikus. :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, akkor fogom tudni, hogy nagyjából készen vagyunk, amikor nyáron azon töröm a fejem, mit főzzünk be. Komolyan: éppen tegnap szerettem volna leemelni valamilyen házi lekvárt a kamrapolcrol, de nincs! Nagyon szép és nosztalgikus, ahogy leírtad a balatoni nyarakat. 🧡

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má