Januári jó dolgok

Azért szeretem a Magyar Postát, mert kérlelhetetlen alapossággal végzi a dolgát: a karácsony előtt pár nappal érkezett külföldi ajándékunkat közel egy hónapig vizsgálta át, úgyhogy, mivel mostanra már biztos, hogy mit tudom én, a hajszínező filcben nincsen robbanóanyag, meg is kaptuk. Picit itt-ott feltépve, kibontva, lepattanva és eltörve, de megvan.

A lényeg mégiscsak az, hogy jött egy amerikai csomag (thanks, M.!), és most nem is a gyerekek voltak a kényeztetés fő tárgya, hanem én. Örültem is, mint egy gyerek.

Kaptam:

- 4in1 csavarhúzót;

- kompakt zseblámpát;

- mexikói dekort A. esküvőjéről, amelyen nem tudtam ott lenni;

- egy bicskát (ezt, mondjuk, nem értem, és biztosan nem engedtem volna át a határon, a fene se tudja követni a módszert);

- és egy teljes filckészletet, ami tényleg, 

maga a szivárvány 

ebben a ködös, rideg, szmogos undorban.

Mindnek fogok helyet keresni valamelyik helyiségben, és nagyon jólesett, hogy valaki ennyire ismer, és figyeli a kívánságlistám; szóval, igazi telitalálat volt ez a csomag most.

A ház valódi munkaterápia nekem; ezt több alkalommal bizonyította korábban is. Eltereli a figyelmem, lefoglal, a szó legjobb értelmében fáraszt ki annyira, hogy estére már csak vonszolom magam, és kizárólag az érdekel, hogy be lehessen kuckózni, a természet pedig mindig feltölt energiával, így jóval kevesebbet morfondírozom vagy marcangolok ön-, mint városi környezetben, ami, feltételezem, állati egészséges. 

A cserépkályhában ropogó tűz nagyon barátságos, azonnal otthonos lesz tőle a hangulat.

Alig képernyőzünk, és nagyon jó így. Az elmúlt napokban is elmentettem mindent, amiről értesítés jött, és egy darabig hiányzott, hogy nem nézhetek meg napi x számú videót, de nagyon hamar sikerült lemondani erről a késztetésről.

Beüzemeltük a fürdőszobában az ütött-kopott kiskályhát, ami minőségi ugrást jelent az életünkben, elképesztő, ahogy nulla forintért adja a meleget (és nagyon hülyék voltunk, hogy két évig csak kerülgettük, én pedig elkényeztetetten húztam a szám, hogy "jaj, még egy lom, amit ki kell dobni majd").

A terasz legkorhadtabb részeinek bontásával is végeztek, és elkészült a padló szegőlécezés, ezekről legközelebb írok.

A legjobb poén az volt, hogy a semmiből egyszer csak megérkezett a gázszolgáltató, és leállt nekünk a gerincről, úgyhogy, kérem, immár van gázcsonkunk a telken.

Ha bármennyire összefügg ez a blogos panaszkodásaimmal, akkor mostantól mindig megpendítem itt, hogy mire vágyom, hátha. :P

Meg hát, az is van, hogy "el kell engedni," hogy ezzel a blőd baromsággal jöjjek: ha valamikor, akkor január végén már végképp nem számítottam arra, hogy lesz gázfűtés-ügyben haladás. Erre, tessék: mindig van remény. 

Karácsony után egy hónappal karácsonyi ajándék, fagyott földben kiépített gázvezeték: van valakinek panasza?

#posta

#gázcsonk

#corea_mcbride_mupa_jegy

#remény