Ugrás a fő tartalomra

Águas de Março [zeneajánló 🎶]

Szerző:
Március vizei.

(Tavaszi szél.)


Már megint a jazzklub, a vizsgakoncertek meg a víz és Jobim. 

Mit tudott ez az ember? Olyan dalokat írt, hogy lassan átállít a bossa nova oldalára még engem is. 

Milyen jó, hogy éppen márciusban ismertem meg ezt a számot. :-) A Rio de Janeiro-ban tipikusnak számító esős hónap ihlette meg a szerzőt, és a hangulata mellett nagyon helyes a dal szövege is (itt találtam meg az angol verzióját).

Annyira puha, kedveske és a ritmikája is szokatlan errefelé; totálisan távol áll tőlem mindez.

Mégis: zseniális cucc. Nem csodálom, hogy egyfajta nemzeti klasszikusnak számít Brazíliában, és egyébként is a zeneirodalom egyik legnagyobbat taroló száma evör.


Tudom, hogy nehéz most nem rohanni portugálul tanulni. 
Nekem is, higgyétek el

Hálás vagyok a BJC-nek és a Bartók Konzisoknak, hogy a vizsgakoncerteken a közönség tagjaként időről időre olyan prémium tehetségkutatón érezhetem magam, amelyen mindegyik előadó garantáltan szuperjó, üde és már ilyen fiatalon nagyon profi. Ezen belül minden elismerésem Pecze Zsófinak és zenekarának (a bátorságért is), amiért készítettek egy medley-t a Jobim-dalból és az autóban ezerszer meghallgatott (annyira azért nem rajongva szeretett) Emil.Rulez!-számból, ezáltal lehetővé tették, hogy megvilágosodjam az áthallásokat illetően ("csak a napa meg az ipa néma": ott a pont). 

Most már mindent értek. :D




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk