Március vizei.
(Tavaszi szél.)
Már megint a jazzklub, a vizsgakoncertek meg a víz és Jobim.
Mit tudott ez az ember? Olyan dalokat írt, hogy lassan átállít a bossa nova oldalára még engem is.
Milyen jó, hogy éppen márciusban ismertem meg ezt a számot. :-) A Rio de Janeiro-ban tipikusnak számító esős hónap ihlette meg a szerzőt, és a hangulata mellett nagyon helyes a dal szövege is (itt találtam meg az angol verzióját).
Annyira puha, kedveske és a ritmikája is szokatlan errefelé; totálisan távol áll tőlem mindez.
Mégis: zseniális cucc. Nem csodálom, hogy egyfajta nemzeti klasszikusnak számít Brazíliában, és egyébként is a zeneirodalom egyik legnagyobbat taroló száma evör.
Tudom, hogy nehéz most nem rohanni portugálul tanulni.
Nekem is, higgyétek el
Hálás vagyok a BJC-nek és a Bartók Konzisoknak, hogy a vizsgakoncerteken a közönség tagjaként időről időre olyan prémium tehetségkutatón érezhetem magam, amelyen mindegyik előadó garantáltan szuperjó, üde és már ilyen fiatalon nagyon profi. Ezen belül minden elismerésem Pecze Zsófinak és zenekarának (a bátorságért is), amiért készítettek egy medley-t a Jobim-dalból és az autóban ezerszer meghallgatott (annyira azért nem rajongva szeretett) Emil.Rulez!-számból, ezáltal lehetővé tették, hogy megvilágosodjam az áthallásokat illetően ("csak a napa meg az ipa néma": ott a pont).
Most már mindent értek. :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése