Ugrás a fő tartalomra

A titkos lista I.: az alapok

Pár héttel ezelőtt megígértem, hogy kendőzetlenül leírom ide a titkos vágyaimat. Az építkezőseket, nyugi... 


Eléggé konkrét elképzeléseim vannak arról, hogy a munkálatok végeztével hogyan fog majd kinézni a Ház és a kert. Listát is írtam, hogy mi az, amiből nem engedünk a negyvennyolcból.


Jó, igazából nem tudom, hány item ez, illetve, pontosan hogyan korrelál a valósággal, de úgy gondolom, vízió nélkül semmit nem ér az egész felújítás. Egyes részek ismerősek lehetnek az eddigi bejegyzésekből, és lesz pár újdonság is, de várjátok csak ki a második részt; abban jönnek majd az igazán cifra fantáziák. 

Az az igazság, hogy engem csak az efféle elszállt ötletek (lerobbant, vizesedő házból, nem túl sok pénzzel gazdálkodva kényelmes otthon, pajtából lakható tér stb.) motiválnak igazán. A ház maga és a rekonstrukcióra fordítható összeg egy része is úgy lett, hogy – bocs, nagyon elcsépelt  mertünk nagyot álmodni (azután, persze jól megdolgozni érte).


A ház külsején rendbe kell hozni:

  • a lábazatot
  • a tető necces pontjait
  • a veranda falának vakolatát

...és akkor világosan látszik az is, ki nyerte meg az "állat asztalra fel nem megy" csatát
  • a terasz fölötti féltetőt (hullámpala: kuka, helyére: könnyűszerkezetes tető).
A házban ki kell alakítani:

  • a padlófűtést (helyiségenként szabályozható hőfokkal)
  • a szép fapadlót mindhárom szobában
  • a kis konyhát az előtérben
  • a duplakomfortot, azaz a meglévő fürdő mellé zuhanyzót a spejz helyére.

A telken szükség van:

  • tereprendezésre
  • új gyümölcsfákra
  • füvesítésre
  • kavicsszórásra a kocsibeállós részre (valahogy így:)




  • kiülős helyre a 2. számú diófa alá
oda

  • erdő-kifésülésre
A pajtánál szükség van:

  • könnyűszerkezetes tetőre
  • téglajárdára, amely a kút mellett elvezet a nagykapuig.


Nektek mik a titkos vágyaitok? A házatokkal kapcsolatban? :D

(képek: freepik.com és brick paver garden path, illetve gravel path Google-képtalálatok :))




Megjegyzések

  1. Kivétel nélkül csodás, reális és megvalósítható álmaid vannak. A spájzba építendő zuhanyzónál gondoltatok olyan megoldásra, hogy nem kell sem kabin se tálca, hanem nagyon vízálló aljzat legyan csak, közepén lefolyóval, így az egész szoba a zuhanyzó? A téglás ösvény az csodaszép, de vigyázat, a magyar telek nagyon szigorúak, így hihetetlenül fagyálló tégla és beágyazás kell hozzá, különben szétmállik ey pár év alatt.

    Építkezési álmokról már nem igazán tudok írni, mivel mi már csak karbantartunk, fejlesztés alig van. Idén nyáron renoválnunk kell a kerti pavilont, mert tönkrement a teteje. Már megvettül az anyagot hozzá, most már csak az erő, energia és idő kell hozzá. Persze Roz-nak gyakran vannak elképzelései erről arról, de megvalósulásra nem nagyon marad lendület, pláne amikor igazán csak azért álmodozik, mert nem tuk békében a fenekén ülni. Hála Istennek, előbb utóbb lismeri amikor nem reális a dolog.

    Nagyon várom már a nyarat, gondolom ti is, hogy kint lehessen az ember. Jelenleg Mexikóban vagyunk, ahol egy nap alatt mentünk az otthoni 10 fokból az itteni majdnem 30-ba. Csodás minden, csak ezt a tempós hirtelen klímaváltást kell kibírni. Várom a következő részt a meglepivel együtt!! :)

    VálaszTörlés
  2. Majd irír erdembér is, csak biztosítani akartalak, hogy tudom: Roz igazából Roy 😋😂😎😄

    VálaszTörlés
  3. Fu, nagyon erdeérd ez a cseh autocorrect....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má