Két témáról lesz ma szó: az egyik azt érinti, hogy ez a blog milyen műfajba sorolható (ki vagyok én és miről írok), a másik pedig azt, hogy a ház felújításakor mely hibákba nem akarok beleesni.
Naszóval. :)
1.
Ez a blog nem szakmai blog, és nem is lesz az, lévén, hogy az építészet, az építőipar, a házfelújítás és a lakberendezés nekem nem szakmám.
Akkor mi ez a felület?
Sok minden. Magán-napló, amely – némileg perverz módon, de ennyi belefér... – azért ide íródik, hogy mások is elolvassák. Aki nem ezért ír blogot, az (saját magának is) hazudik. Együtt tudok és akarok élni ezzel az͢͢ önellentmondással, azzal az izgalommal, amelyik még ma is elfog, amikor lenyomom a "közzététel" gombot.
A blog: szöveguniverzum és mint ilyen, önreflexiós kényszer. Egy hely, ahol én vagyok a házigazda, a felelős a tartalomért, és szerencsés esetben másokat is érdekel/megérint az aktuális mondanivalóm, akkor is, ha az nem szorosan vett építkezős ügy.
Szórakoztató és emlékezetes esetek gyűjteménye. (#Pistabátyám)
Ami nagyon fontos:
a blog = szabadság.
Ha akarok, erről írok, ha akarok, arról. Szelepként működik: amikor bosszant valami, itt kiereszthetem a gőzt. Ha úgy tartja kedvem, hisztis, következetlen vagy esendő vagyok. Nem hallgatok azért, mert valami társadalmilag tabusítva van. Sőt: csakazértis belemegyek. (#Kos)
És még ennél is több. A blog kapaszkodó és feltartott mutatóujj. Segített kimászni olyan gödrökből, amely gödrökben én totálisan magamra voltam hagyva. (Magamnak ástam őket, whatsoever.) A blog egyik-másik bejegyzése annyira komoly témákat feszeget, hogy állíthatom: rengeteget tanultam belőlük én magam is.
Leírtam – ettől pedig felszabadultam és újult erőre kaptam. Magamnak segítettem. Nagy szavak, de így történt.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ennek ellenére (= éppen ezért) idén kevesebb lelkizést tervezek, mert egészen egyszerűen megérdemlem, hogy a házfelújítással foglalkozzam részletesen, és ne magamat marcangoljam mások aktuális/múltbéli hülyeségei miatt. (Ergo, vannak, akik pedig nem érdemlik meg, hogy rájuk pazaroljam az időm/energiám.) Fogalmam sincs, ezt hogyan mondják pszichológiai szaknyelven, de tudom, hogy igaz: nem akarom többé interiorizálni mások szemétségeit. (Biztosan köze van a victimizálódáshoz.) Meg kell tanulnom, hogy nem bolondulunk bele egy-egy nehezebb helyzetbe a házfelújítás során sem – és akkor most a potenciálisan bunkó, megbízhatatlan, nagyotmondó, átverős szakemberekre gondolok. Remélem, ilyenek nincsenek – mondta Piroska, azzal bátran elindult az erdőbe. ;-)
2.
Van valamekkora pénzügyi keret a házfelújításra, de már most látszik, hogy nem lesz mindenre elegendő. Ilyenkor kezd el az ember ügyeskedni, innen-onnan lefaragni, módosítgatni.
Márpedig ebben a házban nem lesz:
- laminált padló: mert azt egyszerűbb szerelni, olcsóbb, és vannak olyan fajtái, amelyek a megtévesztésig hasonlítanak az igazi fára;
- műanyag nyílászáró;
- túl sok csempe;
- túl sok bútor;
- túl sok újítás, praktikusnak hitt változtatások ráerőszakolása az alaprajzra;
- túl sok fifika és megoldjuk okosba'.
A megfelelő időben kérjétek ezeket számon rajtam, légyszi.
Írom az építkezési titkos listát, és jövök, amint készen van!
(kép: freepik.com)
(kép: freepik.com)
Magunk között bevallom: én egy blogszédelgő vagyok. A netes pályafutásom közel 20 éve alatt számos tematikus blogot nyitottam, majd zártam (titkosítottam), mígnem teljesen elhagytam az ,,önmarcangoló" :D én-blog műfaját, és leginkább _közérdeklődésre számot tartó_ blogom van még 1-2, de a fénykorhoz képest igen csekély látogatottsággal. Azért én még írok, de kevesebb energiával, jóval kevesebb időt rászánva. Szóval nagyon átéreztem az írásod első felét.
VálaszTörlésZsuzsi, idelinkeled, kérlek, valamelyik blogod? :-) Érdekes, hogyan próbál az ember egyensúlyozni a magánszféra-kibeszélés-közérdekűtéma háromszögben. Próbálok nem elkenni dolgokat, mert a leginkább a "se hús, se hal" stílus idegesít (az életben is), eközben óvni azokat, akiket a legjobban szeretek (nem kikotyogni azt, ami csak a miénk), ÉS mégis fontos-személyes témákról írni. Nagyon érdekes, ahogyan írás közben akarva-akaratlanul képződik egy /fő/szereplő (persona), és számos, általam is rendszeresen olvasott blog esetében, ahol teljesen magánéletivé vált a tematika, kvázi _drukkolunk neki_, hogy sikerüljenek a dolgai a filmben = az életben. Hogy happy end legyen. :)
TörlésA házfelújítós: https://tanyaahegyen.blogspot.com/
TörlésA főzős: https://tavernam.blogspot.com/
A kézimunkás: http://szkrep2.blogspot.com/
Az elsőt írom aktív(abb)an, de sokat gyötrődöm, kiveszek képeket, visszateszek piszkozatba cikkeket. Pont, amiért te is írod: nem kikotyogni, ami csak a miénk, de ez azért a saját életterünket bemutató blognál egyáltalán nem könnyű.
A főzőst imádtam régen írni, még a freeblogon kezdődött, egyszer régen, 2006-ban még a Golden blog 3. helyéig is vittem vele.
A kézimunkás meg tökéletesen elhanyagolódott, látszik, hogy ez már nem egyáltalán nem élvez prioritást az életemben, de majd az új házban teszek róla, hogy ez megváltozzon :)
Milyen sokszínű személyiség vagy! Nagyon tetszenek a bejegyzések (az újak is, a régebbiek is); és külön értékelem a józan stílust és a fanyar humort. Á, piszkozatba visszatenni: milyen jó kis hack... elképzelhető, hogy alkalmazni fogom. :)
TörlésKedves vagy :) köszi
Törlés