Ugrás a fő tartalomra

7 dolog rólam ('18/'19 winter edition)

1. I am a morning person. 


Reggeli típus vagyok. Ha este normális időben fekszem le, ébredéskor megihatom a kávém (kötelező kiegészítő: egy darab banán), és békén hagynak, hajnali öt és hét óra között komoly munkabírásom van, akkor vagyok igazán produktív. Sok gyógynövényes vagy gyümölcsteával. Kilenckor menetrendszerűen jön az első holtpont; délelőtt tíz körül újra feléledek. Számos zenei élményem kötődik ezekhez a fülhallgatós szeánszokhoz.

2. Gondolom, a vonatkozó bejegyzésemből is kiolvasható,

- és biztosan köze van az öregedéshez is, hehe -, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy az állatok sokszor jobb fejek, mint az emberek. Nem keserűen mondom ezt, hanem újra és újra rácsodálkozom. Most kihagyom a giccses vallomásokat (elég nehéz megállnom, az az igazság). 🐈💓


3. Nem szeretem a túlsózott ételeket.

Borzasztóan károsnak tartom a só mértéktelen használatát, ezért próbálok inkább picit nem ízetlenül, de sótlanul főzni. Ha egy ételbe túl sok só került, akkor számomra el is van rontva.

4. Bár többször vicceltem már ezzel,

az egyik terület, amelyik igazán passzolna hozzám, a szociológia. Emlékszem az egyetemről a szociolingvisztikára, Sárosi Zsófia nagyszerű szemináriumára, arra a kutatásra, amit neki írtam, illetve Nádasdy Ádám zseniális óráira. (Nádasdy nem - vagy nem közvetlenül - szociolingvisztikát tanított, csak annyira szeretem, hogy muszáj megemlítenem.) Lehetséges, hogy hobbiszinten még jobban bele fogom ásni magam - mondjuk, két betonréteg elterítése között, képzelte el Móricka.


5. Karácsonyra csavarhúzókészletet szerettem volna kapni,

de nem kaptam. :-) Olyan mértékben lekötött a többi eltalált ajándék és a gyerekek öröme, hogy ez csak napokkal később tűnt fel. Úgyhogy, kedves szponzorok, itt a lehetőség. Nem bitfejeset szeretnék, hanem klasszikusat, jól záródó táskában - csak, hogy biztosra menjünk.

6. A budapesti épületek szépsége

nagyban hozzájárul ahhoz, hogy meg tudtam szokni és el tudom viselni a nagyvárost. Rendszeresen felhergelem magam pl. a vasútállomások és pályaudvarok egészen balkáni állapotán, aztán felnézek, és ahhhh.


7. Azért kezdtem el a rendezo365 kihívást az Instagramon, 

mert nem adom fel azt a célt, hogy kacatmentesített és megnyugtató hely legyen az otthonunk; viszont, amilyen durva a helyzet most, kell egy év hozzá. Érdekes, mi mindent talál az ember rendrakás közben. Ezek a kis önjutalmazó cuccok mindig újabb lendületet adnak.

citromfű-levendula tea, fürdősó, m&m's




Megjegyzések

  1. Happy New Year!!!

    A csavarhúzó készlet kivételével, rám is stimmel minden amit írtál. A citrmofű teát imádom bár inkább mentával keverve, (emlékszel?) Budapest épületeinek a felnézéssel valő felfedezése még a blog korszak ősidejéből az én ötletem volt, amikor egy új blogger megkérdezte az olvasóit, hogy milyen ötleteik vannak posztokra/kamp'nyokra. Persze, mondanom sem kell, hogy 6 hónap múlva meg is jelent, de nem ismerte el, hogy az én ötletem volt. Mindegy! Azért attól még élvezni lehet azt a tucatnyi különböző stílust amit felfedezhetsz azzal, hogy egy kicsit felnézel..

    A lomtalanítás már nálunk is folyik, de nem egy éve, hanem minimum 12 éve. Azaz, azóta amióta itt lakunk állandóra. A végére soha nem fogunk jutni, de az állandó rendrakás/kidobás valahogy egyensúlyba tartja a kacatot a normál cuccal.

    A szociológiát minden formájában szeretem, a sós ételeket viszont utálom és mindig is utáltam. Manapság, ha még szeretném is a szívem miatt nem szabad. Az állatokról szintén megegyezik véleményünk, de az igazi poén a reggeliség. 5-7-ig én is nagyon szeretek bütykölni, sőt sokszor már 4-kor meg még korábban is. Persze akkor egy kicsit szunyálni is kell később, napközben, de a kora hajnal varázsát csak az ilyen kukorékolós típusok, mint Te meg én tudják igazán értékelni.

    Mégegyszer sok-sok boldogságot 2019-ben az egész családnak és talán ez lesz az újra találkozásunk éve! :-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves emiGrants,
      fiatal még a reggel, :-) így hajnali négy tájban válaszolok. Emlékszem a frissen szedett levelekből készített, csodálatos teára, amit nálatok kaptam.
      Ad épületek: a szuper ötletekkel az a baj, hogy a gyakorlottabbak/exhibicionistábbak/ötletszegényebbek gátlástalanul átveszik őket. Ó, hányszor maradt el a forrásmegjelölés a javaslataim kapcsán... legalább 3 olyan kollaborációt tudnék mondani, amelyik konkrétan az ötletem alapján született (én mutattam be a feleket egymásnak stb.), csak nyomulás híján kimaradtam belőlük, még említésszinten is. Teljesen megértelek, és én sem pazarolom az energiáimat már ezekre a projektekre. A szellemi termék védelme is fontos dolog, acsarkodni viszont nem elegáns. Amúgy - majd lehet, hogy erről is írok egyszer - az évek múlásával az irigység kezd teljesen kiveszni belőlem. Ó, nem tudom, ma mikor lesz délutáni alvás, de kb. csak arra tudok gondolni már most, hogy milyen isteni lesz. :-) Köszönöm a jókívánságokat, és ha ügyesek vagyunk, idén megtaláljuk a földrajzi metszéspontot!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…