Ugrás a fő tartalomra

Sitt happens

Ahogy bármit bontunk, termelünk egy hatalmas sittkupacot, amit nemcsak nézni kell egy jó darabig, hanem - itt jön a csavar - irdatlan összegekbe kerül elvitetni.



Meg is torpantunk a pajtánál, mert azért ekkora összeget nem kalkuláltunk a romeltakarításra.


Olvastam erről több helyen, de azért, amikor veled történik, az.... priceless.


Van a konténeres megoldás, az önkormányzatos és a feketén elvitetős. Megpróbáljuk kigazdálkodni az elsőt.


Kemény edzések ezek a romantikus lelkület számára. 

Amikor rájössz, hogy a borostyánnal költőien befuttatott "domb" az almafa alatt: sitt.

Ami a mogyoróbokrok alatt megbúvó aljnövényzet takarásában van: sitt. 

Ami az árok mellett először nem látszott jól: sitt.



Fantasztikus érzés lesz, amikor először viszonylagos rend lesz a telken!

Nálatok mikor fog eljönni / mikor jött el ez a pont?





Megjegyzések

  1. Fel sem merem tenni ezt a kérdést... nálunk még a belső helyiségekben is ott vannak az előző lakó el nem távolított szemetei (konkrétan szétrohadt, dög nehéz bútorok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, márciusban egy kommentről sem kaptam értesítést... de most itt vagyok. Ó, bútorok: mi pedig rábólintottunk néhány szintén mozdíthatatlan darabra, amik igazából nem is parasztbútorok, hanem azok a fényes, sötétbarna tömeggyártott sorozatok.

      Törlés
  2. Jaj, de szépek ezek a téglafalak!
    És az az ablak!

    Sitt: az előző társasházi lakásunk felújítása során egy kisteherautónyi sitt keletkezett, 2 hónapig néztük a zsákokat (a többi lakó “örömére”), mire összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy elszállíttassuk...
    A mostani házfelújítással ezért (is) várunk, nemcsak pénzt kell ehhez gyűjteni, de lelkierőt is :)
    Mindig azt kívánom, h ennél nagyobb gondom ne legyen! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vic, ezt a hozzászólásod is elkeverte a blogger (át kéne költözni másik tárhelyre?), de most megtaláltam. a sittel nekem most az a fő bajom, hogy veszélyes, és mégis a telek része: a gyerekek mindig a kupac környékén találkoznak valami ellenállhatatlanul napozó macskával, akit nem lehet onnan kirobbantani...

      Igen, a pajta egy kis gyönyörűség, és legalább olyan jól építették meg, mint a házat. Nem is olyan "kis", mert min. 60 m2. Te pl. modern tetővel el tudnád képzelni? Nem formáját, hanem anyagát tekintve. Mert nekem az előkorcolt lemez az egyik ötletem, mondjuk, grafitszürkében.

      Törlés
  3. Nem akarlak vigasztalni, de az elődeink a sittet a kertbe termelték ki, azt amit beástak arról sem beszélnék. Ha növényt ültetünk, már rájöttünk először kitermeljük a törmeléket, téglákat, harisnyákat, injekciós tűt, stb. aztán ültetünk. Hátul lejt a telek, nos oda még több lett kihordva, sőt a szomszédé is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan felmerült nálunk is az elásatás, de szerintem annyira gáz, és nagyon örülök, hogy leírtátok a tapasztalataitokat!

      Törlés
  4. Tizenegyedik éve áskálódok a kiskertemben és még mindig találok üvegdarabot, téglát, műanyagot s egyebeket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...