Mit sikerült kipipálni a listáról? 2. rész

Akartuk, hogy legyen egy házunk, ahol pihenhetünk. Milyen ironikus ez: az ember mindenféle listákat gyárt, aztán vásárol valamit, amivel óhatatlanul kap egy problémahalmazt is. Ahogy a szomszéd nénink megfogalmazta, miközben együtt szedtük a diót és törtük ki a derekunkat: "Vettetek magatoknak jó sok munkát!"

A falak téglából vannak. Mivel azonban akkoriban, amikor a házunk épült, vízszigetelést nemigen alkalmaztak, jól fel van vizesedve mindenhol. Érdekes: a pajtánál van egy szakadozott vízszintes bitumenréteg a téglasorok között, mégis vizesedik az is.

Ez a tény adja is az első nagy falatot: el kell érnünk, hogy a falak kívül-belül szárazak legyenek. Bármiféle berendezkedésnek, stylingnak csak akkor lesz értelme, amikor ez készen van. Erre a tavaszi munkára gyúrunk a legjobban - anyagilag is, pszichésen is. Nemsokára jövök a részletekkel.

Nagy és szép kert. Fú. Az egész telek házzal, melléképületekkel együtt 3000 m2. Jó érzés amolyan gazdásan végigtekinteni rajt'.

A saját kétkezi munkánkkal mérve, persze, ez úgy néz ki, hogy amikor csak az utcán és az előkertben dolgozunk egy egész napot, akkor ott kezd derengeni valami változás, hátul, a kert 90%-ában pedig marad ugyanaz a dzsumbuj. Kaszáltatnunk kell, szoktunk is, de a többit mi akarjuk csinálni. Nem szokott gond lenni az elalvással. :-)

Annak a bölcsességnek a mintájára, miszerint "éhesen ne menj vásárolni", javaslom:

Májusban ne menj kertnézőbe!

Ha csak nem baj, hogy végleg beleszeretsz a látványba.

Nagyon szép emlék, hogy amikor először láttuk a telket, micsoda megnyugvás volt a hangulata, az, hogy ez egy "bejáratott", öreg kert, ahol nagyjából logikusan megvan mindennek a helye. A földben is, ami engem a mai napig lenyűgöz.

A nagymamám kertjére emlékeztető virágokkal, piszke- (=egres-)bokorral, minden évszakban kibújó újabb virág-meglepetésekkel.

Nagyon finom a körténk és az almánk, a diónk eladásával pedig nagyot lehetne kaszálni, de én dölyfös gazda vagyok: amit fel tudtunk szedni és törni, azt mind jól megtartottuk magunknak; télen azzal tartottuk magunkban a lelket. És még mindig van belőle bőven. Ad spórolás: a recept szerint mandulás sütikbe dió kerül. Petrik Adrien-féle pirított dió. Stb.

Három diófánk van egyébként, ezekből az előkertben lévő adja a legfinomabb termést.

Jó fej / elviselhető szomszédok. Amikor mardosó kétségeink támadtak, hogy érdemes-e ezt a házat a hibák ellenére vállalni, az egyik megnyugtató tényező az volt, hogy az egyik szembeszomszédunk egy tündér, az a telekszomszéd, amelyikre rá is látunk, egy nagyon szép, autentikus házacska csodás kerttel, a másik is, akit eltakar az épülettömbünk, normálisnak tűnik, az alsó telekhatáron lévő nyárerdőnknél pedig kívánni se tudnék jobb pajtást.

hoztak egy [kosár] kóstolót

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban