Ugrás a fő tartalomra

Élj egyszerűbben!

Figyelem, a blog történetében először heti terv szerint írom a bejegyzéseket, elkerülendő a nem írást és a nyavalygást. Kedd van; vajon meddig tudom tartani...? :-)

A legújabb dekorációs ötletem az, hogy ha majd rend lesz, és csak ez hiányzik a falról még ebben az évben kikerül valamilyen mottó az előszobába. Az üzenete pedig éppen az lesz, ami mostanában foglalkoztat: hogy ne komplikáljuk túl a dolgokat.


Az arra érzékenyektől elnézést kérek az ordas közhelyért - néha ezekre is szükség van. Akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy "csak" egy trend. Éppen ezt a nagyszerű könyvet olvasom (csak a paráztatós részei nem tetszenek, de nyilván nélkülük kevésbé lenne létjogosultsága az egész szemléletnek), és ahogy ebben a posztban is említettem, kevesebbet szeretnék.

Kevesebb játékot, kevesebb kacatot, kevesebb szemetet.


Ezzel párhuzamosan kevesebb mellébeszélést, kevesebb fölöslegesen kidobott időt és pénzt.


Erre fog figyelmeztetni valamelyik kép, szép (természetesen itthoniból újraalkotott) keretben, lehetőleg paszpartuval. Ideális esetben magyarul.



Nektek melyik tetszik? És úgy az egész irány: tetszik?




Megjegyzések

  1. Vica, mi hasonlóképpen gondolkodunk! Nézd csak: :)

    http://videkistilus.blogspot.hu/2014/02/kulcs-gyerekneveleshez.html

    VálaszTörlés
  2. :))))))))))))) Mentségemre legyen mondva, nem régóta olvaslak:)

    VálaszTörlés
  3. Szia! De rég nem olvastalak, bár ez nem személyes, manapság jóformán semmire nincs időm. Talán majd télen, akkor majd csak lesz. Ez az egyszerűsítés ez nagyon kívánatos, de dög nehéz megvalósítani. Mi kb. 10 éve űzzük, mint szükséges tevékenységet, és életünk bonyolultabb és sűrűbb, mint valaha. Hála az égnek, legalább idén sikerül eladni az angliai házat, így az tényleg leegyszerűsítette életünket egy kicsit.

    Ha szavaznom kéne, talán a Manifesto for a simple life áll legközelebb hozzám. Az első sort éppen ma határoztam el, majd referálok, hogy sikerült-e?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most keveredtem vissza ide, emiGrants. Majd referálj! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p