Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszoba repülő-dekorációval, II. rész

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak.


Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma!

Ötletek az első rész óta:
  • a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból vagy tapétabordűrből kivágva is.
  • menő pilótasapkákat lehet találni, és ha a gyerek kinövi, ezek tényleg jól mutatnak a polcon (első találat ez és ez).




  • egy igazi aviátorsapkát vagy -szemüveget is be lehet vállalni, semleges háttérrel, főleg nagyobbaknak nagyon ütős lehet;
  • az aukciós és a kreatívhobby-oldalakon rá lehet lelni egy-egy fából készült repülőre (jól jöhet ez vagy ez);





  • bár nem jó gondolat a különböző repülős dekorelemeket ahogy esik, úgy puffan módon vegyíteni, ha játéktároló kell, abból is van igényes, például ez;


  • méteráruból, figyelem, óriási pangás van, de itt egy fehér holló:

  • textil-ügyben óvva intenék az összes macikás (= kedves medve bumfordi repülőt vezet duci bárányfelhők között) változattól, hiszen éppen az a cél, hogy érdekes, fiús, "technikai" jellegű legyen a dekoráció, amit majd tizenkét éves korában sem tart cikinek a gyerekünk.
  • Propellert szerezni nyilván nem könnyű, de a legtutibb dísz mégis egy igazi, méretében is valódi, fa légcsavar volna. Tippjeim: régiségboltok és bolhapiacok, illetve ezek boltosított változatai, például a Vf. Kft., ahol ilyen kis bádog nosztalgiacuccok - köztük nyilván repülők - is vannak.

Most ennyi, hiszen a saját repülőnkkel még csak így állok, nyilván, mert a következő réteg helyett blogbejegyzéseket írogatok. :-)





Bónuszként egy zeppelin, avagy miket nem talál az ember, ha a budapesti utcákat járja.


Végül pedig egy aktuális kedvenc, babaszobába több se kell:

 

Ti mit ajánlanátok még?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…