Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszoba repülő-dekorációval, II. rész

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak.


Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma!

Ötletek az első rész óta:
  • a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból vagy tapétabordűrből kivágva is.
  • menő pilótasapkákat lehet találni, és ha a gyerek kinövi, ezek tényleg jól mutatnak a polcon (első találat ez és ez).




  • egy igazi aviátorsapkát vagy -szemüveget is be lehet vállalni, semleges háttérrel, főleg nagyobbaknak nagyon ütős lehet;
  • az aukciós és a kreatívhobby-oldalakon rá lehet lelni egy-egy fából készült repülőre (jól jöhet ez vagy ez);





  • bár nem jó gondolat a különböző repülős dekorelemeket ahogy esik, úgy puffan módon vegyíteni, ha játéktároló kell, abból is van igényes, például ez;


  • méteráruból, figyelem, óriási pangás van, de itt egy fehér holló:

  • textil-ügyben óvva intenék az összes macikás (= kedves medve bumfordi repülőt vezet duci bárányfelhők között) változattól, hiszen éppen az a cél, hogy érdekes, fiús, "technikai" jellegű legyen a dekoráció, amit majd tizenkét éves korában sem tart cikinek a gyerekünk.
  • Propellert szerezni nyilván nem könnyű, de a legtutibb dísz mégis egy igazi, méretében is valódi, fa légcsavar volna. Tippjeim: régiségboltok és bolhapiacok, illetve ezek boltosított változatai, például a Vf. Kft., ahol ilyen kis bádog nosztalgiacuccok - köztük nyilván repülők - is vannak.

Most ennyi, hiszen a saját repülőnkkel még csak így állok, nyilván, mert a következő réteg helyett blogbejegyzéseket írogatok. :-)





Bónuszként egy zeppelin, avagy miket nem talál az ember, ha a budapesti utcákat járja.


Végül pedig egy aktuális kedvenc, babaszobába több se kell:

 

Ti mit ajánlanátok még?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…