Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszoba repülő-dekorációval, II. rész

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak.


Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma!

Ötletek az első rész óta:
  • a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból vagy tapétabordűrből kivágva is.
  • menő pilótasapkákat lehet találni, és ha a gyerek kinövi, ezek tényleg jól mutatnak a polcon (első találat ez és ez).




  • egy igazi aviátorsapkát vagy -szemüveget is be lehet vállalni, semleges háttérrel, főleg nagyobbaknak nagyon ütős lehet;
  • az aukciós és a kreatívhobby-oldalakon rá lehet lelni egy-egy fából készült repülőre (jól jöhet ez vagy ez);





  • bár nem jó gondolat a különböző repülős dekorelemeket ahogy esik, úgy puffan módon vegyíteni, ha játéktároló kell, abból is van igényes, például ez;


  • méteráruból, figyelem, óriási pangás van, de itt egy fehér holló:

  • textil-ügyben óvva intenék az összes macikás (= kedves medve bumfordi repülőt vezet duci bárányfelhők között) változattól, hiszen éppen az a cél, hogy érdekes, fiús, "technikai" jellegű legyen a dekoráció, amit majd tizenkét éves korában sem tart cikinek a gyerekünk.
  • Propellert szerezni nyilván nem könnyű, de a legtutibb dísz mégis egy igazi, méretében is valódi, fa légcsavar volna. Tippjeim: régiségboltok és bolhapiacok, illetve ezek boltosított változatai, például a Vf. Kft., ahol ilyen kis bádog nosztalgiacuccok - köztük nyilván repülők - is vannak.

Most ennyi, hiszen a saját repülőnkkel még csak így állok, nyilván, mert a következő réteg helyett blogbejegyzéseket írogatok. :-)





Bónuszként egy zeppelin, avagy miket nem talál az ember, ha a budapesti utcákat járja.


Végül pedig egy aktuális kedvenc, babaszobába több se kell:

 

Ti mit ajánlanátok még?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…