Ugrás a fő tartalomra

Élj egyszerűbben!

Figyelem, a blog történetében először heti terv szerint írom a bejegyzéseket, elkerülendő a nem írást és a nyavalygást. Kedd van; vajon meddig tudom tartani...? :-)

A legújabb dekorációs ötletem az, hogy ha majd rend lesz, és csak ez hiányzik a falról még ebben az évben kikerül valamilyen mottó az előszobába. Az üzenete pedig éppen az lesz, ami mostanában foglalkoztat: hogy ne komplikáljuk túl a dolgokat.


Az arra érzékenyektől elnézést kérek az ordas közhelyért - néha ezekre is szükség van. Akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy "csak" egy trend. Éppen ezt a nagyszerű könyvet olvasom (csak a paráztatós részei nem tetszenek, de nyilván nélkülük kevésbé lenne létjogosultsága az egész szemléletnek), és ahogy ebben a posztban is említettem, kevesebbet szeretnék.

Kevesebb játékot, kevesebb kacatot, kevesebb szemetet.


Ezzel párhuzamosan kevesebb mellébeszélést, kevesebb fölöslegesen kidobott időt és pénzt.


Erre fog figyelmeztetni valamelyik kép, szép (természetesen itthoniból újraalkotott) keretben, lehetőleg paszpartuval. Ideális esetben magyarul.



Nektek melyik tetszik? És úgy az egész irány: tetszik?




Megjegyzések

  1. A szemléletmód tetszik, úgyhogy nem szavazok idézetre:) Esetleg ajánlom még ezt a könyvet: http://www.libri.hu/konyv/kim_john_payne.egyszerubb-gyermekkor.html Ebben nincs paráztatás, viszont kidobáltam a fél gyerekszoba játékkészletét a hatására :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vica, mi hasonlóképpen gondolkodunk! Nézd csak: :)

      http://videkistilus.blogspot.hu/2014/02/kulcs-gyerekneveleshez.html

      Törlés
    2. :))))))))))))) Mentségemre legyen mondva, nem régóta olvaslak:)

      Törlés
  2. Szia! De rég nem olvastalak, bár ez nem személyes, manapság jóformán semmire nincs időm. Talán majd télen, akkor majd csak lesz. Ez az egyszerűsítés ez nagyon kívánatos, de dög nehéz megvalósítani. Mi kb. 10 éve űzzük, mint szükséges tevékenységet, és életünk bonyolultabb és sűrűbb, mint valaha. Hála az égnek, legalább idén sikerül eladni az angliai házat, így az tényleg leegyszerűsítette életünket egy kicsit.

    Ha szavaznom kéne, talán a Manifesto for a simple life áll legközelebb hozzám. Az első sort éppen ma határoztam el, majd referálok, hogy sikerült-e?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most keveredtem vissza ide, emiGrants. Majd referálj! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…