Ugrás a fő tartalomra

Élj egyszerűbben!

Figyelem, a blog történetében először heti terv szerint írom a bejegyzéseket, elkerülendő a nem írást és a nyavalygást. Kedd van; vajon meddig tudom tartani...? :-)

A legújabb dekorációs ötletem az, hogy ha majd rend lesz, és csak ez hiányzik a falról még ebben az évben kikerül valamilyen mottó az előszobába. Az üzenete pedig éppen az lesz, ami mostanában foglalkoztat: hogy ne komplikáljuk túl a dolgokat.


Az arra érzékenyektől elnézést kérek az ordas közhelyért - néha ezekre is szükség van. Akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy "csak" egy trend. Éppen ezt a nagyszerű könyvet olvasom (csak a paráztatós részei nem tetszenek, de nyilván nélkülük kevésbé lenne létjogosultsága az egész szemléletnek), és ahogy ebben a posztban is említettem, kevesebbet szeretnék.

Kevesebb játékot, kevesebb kacatot, kevesebb szemetet.


Ezzel párhuzamosan kevesebb mellébeszélést, kevesebb fölöslegesen kidobott időt és pénzt.


Erre fog figyelmeztetni valamelyik kép, szép (természetesen itthoniból újraalkotott) keretben, lehetőleg paszpartuval. Ideális esetben magyarul.



Nektek melyik tetszik? És úgy az egész irány: tetszik?




Megjegyzések

  1. A szemléletmód tetszik, úgyhogy nem szavazok idézetre:) Esetleg ajánlom még ezt a könyvet: http://www.libri.hu/konyv/kim_john_payne.egyszerubb-gyermekkor.html Ebben nincs paráztatás, viszont kidobáltam a fél gyerekszoba játékkészletét a hatására :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vica, mi hasonlóképpen gondolkodunk! Nézd csak: :)

      http://videkistilus.blogspot.hu/2014/02/kulcs-gyerekneveleshez.html

      Törlés
    2. :))))))))))))) Mentségemre legyen mondva, nem régóta olvaslak:)

      Törlés
  2. Szia! De rég nem olvastalak, bár ez nem személyes, manapság jóformán semmire nincs időm. Talán majd télen, akkor majd csak lesz. Ez az egyszerűsítés ez nagyon kívánatos, de dög nehéz megvalósítani. Mi kb. 10 éve űzzük, mint szükséges tevékenységet, és életünk bonyolultabb és sűrűbb, mint valaha. Hála az égnek, legalább idén sikerül eladni az angliai házat, így az tényleg leegyszerűsítette életünket egy kicsit.

    Ha szavaznom kéne, talán a Manifesto for a simple life áll legközelebb hozzám. Az első sort éppen ma határoztam el, majd referálok, hogy sikerült-e?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most keveredtem vissza ide, emiGrants. Majd referálj! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…