Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszoba repülő-dekorációval, I. rész

Olyan, amelyik sem a Disney-, sem a military vonalat nem erősíti. Kicsit "játék anno", kicsit klasszikus, kicsit rusztikus stílusú. Most éppen ilyen szobát szeretnék a fiamnak.


Vettem is hozzá egy kissé összefirkált, de szép farepülőt ötszáz forintért, 




illetve még korábban néhány akrilfestéket egy ezresért. 


Mindkettőt a helyi online börzén. (Azért írom ki az összegeket, mert büszke vagyok a zsákmányra a végén majd tudni  akarom, mennyiért dekoráltam.)


Oké, azt most hagyjuk, hogy
  • nincs is igazi, funkcióját tekintve kizárólagos gyerekszoba a lakásunkban;
  • hazánkban nem nagyon kapni szuper repülős textileket;
  • lehet, hogy csak múló fellángolás a téma iránti lelkesedés;
  • igazából a repülő adta az ötletet, és nem az ötlethez kerestem a repülőt;
  • többszáz megkezdett otthonszépítő projektem van.
Azt mondtam magamnak, hogy maximum tíz inspirációs képet gyűjtök a Pinterestről, aztán elkapott a gépszíj, és közel harminc fényképnél álltam meg. Nézzük most ezeket, és ígérem, lesz II. rész, amelyben bemutatom, hogy nálunk mi lett az eredmény.
















Nektek melyik jön be? És mi a véleményetek a tematikus gyerekszobákról?

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nnnnaggggyon jók! A kék és piros színek együtt sztem majdnem kötelezők egy fiúszobában. Az előre gyártott figurás dolgok (pl. Disney) nekem sem tetszenek. Nem segíti a kicsik fantáziájának a fejlődését, de ha ismeri és tetszik neki nem tudom majd megtiltani biztos. Én hajós-kalózos témát gondoltam a kisfiamnak, de még csak egy kalózhajós szőnyeg és egy halacskás keresztszemes hímzett kép jött össze belőle. Valami kerek hajóablakos megoldást is tervezek valahova, de ez még csak az én fejemben létezik. A kicsinyemnek a rakétás dolgok tetszenek, szerintem ez is jó téma, de ezen még nem veszünk össze :)
    Tetszenek a tematikus gyerekszobák, ha nem túlzóak. Sok motívumot én sem tehetek majd a szobába, mert állati pici és még tetőtéri is. Nem akarom töményre.
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Ai, kösz a megjegyzést, nagyon tetszenek az ötleteid! Még én is jövök jármű-témában :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…