Ugrás a fő tartalomra

Sufniból a szobába: hokedli stencillel

Szerző:
Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék; 2) stencil a Decor Labortól.

kép a www.decorlabor.hu-ról
Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-)

Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit.


Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.)






Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásidőből, ezért egy csésze kávéval elindultam volna tanulmányozni a stencilt (Florac nagy mintás), de a Murphy törvénye alapján jelentkező gyereknyűgösködés teljesen lehetetlenné tette, hogy oda is figyeljek.


Ezen a ponton rájöttem, hogy egyáltalán, semmilyen más színű festéket nem hoztam magammal. Csak Country Grey-t.

Dúlva-fúlva átnéztem a kis fiókokat, és találtam egy kis tégely fekete akrilfestéket.  

Túl markáns lesz. 

Nem érdekel.

Nagyjából két perc alatt átkentem vele a stencilt (hiszti a háttérben), bízva abban, hogy a fekete máz majd lejön róla, illetve semennyi reményt sem fűzve ahhoz, hogy vállalható lesz az eredmény.

uhh
 És akkor ez lett.


Ismerve az előzményeket, azt mondanám, hogy a hokedli ciki lomból egy etno-folk mintával feldobott gyönyörűséggé változott. Imádjuk.

 

A festési technikámon nyilván van még mit csiszolni, de a próbadarab a kis rusztikus beütésével együtt annyira jó lett, hogy megtartjuk. A stencilezés pedig épp olyan, mint a krétafesték-mánia: ha egyszer próbáltad, utána folyamatosan pásztázod a környezetedben található felületeket, hogy mit lehetne díszíteni. Tényleg. Nálam is folyt. köv. :-)

Addig is, a Decor Labor webboltját itt, Facebook-oldalát itt találod.

Neked melyik a kedvenc mintád?



Ui.: A kávém ugyan kihűlt, de - first things first - a fekete festék természetesen könnyedén lejött a stencilfóliáról.




Címkék:

Megjegyzések

  1. Szilvi2014. szeptember 24. 20:44

    Gyönyörű lett! A padló színeihez is mennyire passzol! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2014. szeptember 27. 15:19

      Köszönöm, Szilvi! Itt most tényleg működött a hátrányból előnyt kovácsolni-módszer. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk