Ugrás a fő tartalomra

Sufniból a szobába: hokedli stencillel

Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék; 2) stencil a Decor Labortól.

kép a www.decorlabor.hu-ról
Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-)

Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit.


Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.)






Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásidőből, ezért egy csésze kávéval elindultam volna tanulmányozni a stencilt (Florac nagy mintás), de a Murphy törvénye alapján jelentkező gyereknyűgösködés teljesen lehetetlenné tette, hogy oda is figyeljek.


Ezen a ponton rájöttem, hogy egyáltalán, semmilyen más színű festéket nem hoztam magammal. Csak Country Grey-t.

Dúlva-fúlva átnéztem a kis fiókokat, és találtam egy kis tégely fekete akrilfestéket.  

Túl markáns lesz. 

Nem érdekel.

Nagyjából két perc alatt átkentem vele a stencilt (hiszti a háttérben), bízva abban, hogy a fekete máz majd lejön róla, illetve semennyi reményt sem fűzve ahhoz, hogy vállalható lesz az eredmény.

uhh
 És akkor ez lett.


Ismerve az előzményeket, azt mondanám, hogy a hokedli ciki lomból egy etno-folk mintával feldobott gyönyörűséggé változott. Imádjuk.

 

A festési technikámon nyilván van még mit csiszolni, de a próbadarab a kis rusztikus beütésével együtt annyira jó lett, hogy megtartjuk. A stencilezés pedig épp olyan, mint a krétafesték-mánia: ha egyszer próbáltad, utána folyamatosan pásztázod a környezetedben található felületeket, hogy mit lehetne díszíteni. Tényleg. Nálam is folyt. köv. :-)

Addig is, a Decor Labor webboltját itt, Facebook-oldalát itt találod.

Neked melyik a kedvenc mintád?



Ui.: A kávém ugyan kihűlt, de - first things first - a fekete festék természetesen könnyedén lejött a stencilfóliáról.




Megjegyzések

  1. Gyönyörű lett! A padló színeihez is mennyire passzol! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Szilvi! Itt most tényleg működött a hátrányból előnyt kovácsolni-módszer. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…