Ugrás a fő tartalomra

Sufniból a szobába: hokedli stencillel

Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék; 2) stencil a Decor Labortól.

kép a www.decorlabor.hu-ról
Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-)

Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit.


Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.)






Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásidőből, ezért egy csésze kávéval elindultam volna tanulmányozni a stencilt (Florac nagy mintás), de a Murphy törvénye alapján jelentkező gyereknyűgösködés teljesen lehetetlenné tette, hogy oda is figyeljek.


Ezen a ponton rájöttem, hogy egyáltalán, semmilyen más színű festéket nem hoztam magammal. Csak Country Grey-t.

Dúlva-fúlva átnéztem a kis fiókokat, és találtam egy kis tégely fekete akrilfestéket.  

Túl markáns lesz. 

Nem érdekel.

Nagyjából két perc alatt átkentem vele a stencilt (hiszti a háttérben), bízva abban, hogy a fekete máz majd lejön róla, illetve semennyi reményt sem fűzve ahhoz, hogy vállalható lesz az eredmény.

uhh
 És akkor ez lett.


Ismerve az előzményeket, azt mondanám, hogy a hokedli ciki lomból egy etno-folk mintával feldobott gyönyörűséggé változott. Imádjuk.

 

A festési technikámon nyilván van még mit csiszolni, de a próbadarab a kis rusztikus beütésével együtt annyira jó lett, hogy megtartjuk. A stencilezés pedig épp olyan, mint a krétafesték-mánia: ha egyszer próbáltad, utána folyamatosan pásztázod a környezetedben található felületeket, hogy mit lehetne díszíteni. Tényleg. Nálam is folyt. köv. :-)

Addig is, a Decor Labor webboltját itt, Facebook-oldalát itt találod.

Neked melyik a kedvenc mintád?



Ui.: A kávém ugyan kihűlt, de - first things first - a fekete festék természetesen könnyedén lejött a stencilfóliáról.

Megjegyzések

  1. Gyönyörű lett! A padló színeihez is mennyire passzol! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Szilvi! Itt most tényleg működött a hátrányból előnyt kovácsolni-módszer. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…