Ugrás a fő tartalomra

Élj egyszerűbben!

Figyelem, a blog történetében először heti terv szerint írom a bejegyzéseket, elkerülendő a nem írást és a nyavalygást. Kedd van; vajon meddig tudom tartani...? :-)

A legújabb dekorációs ötletem az, hogy ha majd rend lesz, és csak ez hiányzik a falról még ebben az évben kikerül valamilyen mottó az előszobába. Az üzenete pedig éppen az lesz, ami mostanában foglalkoztat: hogy ne komplikáljuk túl a dolgokat.


Az arra érzékenyektől elnézést kérek az ordas közhelyért - néha ezekre is szükség van. Akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy "csak" egy trend. Éppen ezt a nagyszerű könyvet olvasom (csak a paráztatós részei nem tetszenek, de nyilván nélkülük kevésbé lenne létjogosultsága az egész szemléletnek), és ahogy ebben a posztban is említettem, kevesebbet szeretnék.

Kevesebb játékot, kevesebb kacatot, kevesebb szemetet.


Ezzel párhuzamosan kevesebb mellébeszélést, kevesebb fölöslegesen kidobott időt és pénzt.


Erre fog figyelmeztetni valamelyik kép, szép (természetesen itthoniból újraalkotott) keretben, lehetőleg paszpartuval. Ideális esetben magyarul.



Nektek melyik tetszik? És úgy az egész irány: tetszik?




Megjegyzések

  1. Vica, mi hasonlóképpen gondolkodunk! Nézd csak: :)

    http://videkistilus.blogspot.hu/2014/02/kulcs-gyerekneveleshez.html

    VálaszTörlés
  2. :))))))))))))) Mentségemre legyen mondva, nem régóta olvaslak:)

    VálaszTörlés
  3. Szia! De rég nem olvastalak, bár ez nem személyes, manapság jóformán semmire nincs időm. Talán majd télen, akkor majd csak lesz. Ez az egyszerűsítés ez nagyon kívánatos, de dög nehéz megvalósítani. Mi kb. 10 éve űzzük, mint szükséges tevékenységet, és életünk bonyolultabb és sűrűbb, mint valaha. Hála az égnek, legalább idén sikerül eladni az angliai házat, így az tényleg leegyszerűsítette életünket egy kicsit.

    Ha szavaznom kéne, talán a Manifesto for a simple life áll legközelebb hozzám. Az első sort éppen ma határoztam el, majd referálok, hogy sikerült-e?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most keveredtem vissza ide, emiGrants. Majd referálj! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má