vidéki városi

...egyben függő játszmáim önmagammal, a családdal, a Farrow and Ball-színkártyával, mert olyan nehéz dönteni, hogy melyik árnyalat legyen - de továbbra is meggyőződésem, hogy megéri jó festékkel festeni, még ha drága is (lehet barátokkal felezni stb.). Mostanra szép számú bútor gyűlt össze, amelyek arra várnak, hogy végre jó idő legyen, és valahogyan kikerüljenek a lakásból, azután valaki lecsiszolja és lefesse őket. Mert nem tudtam ellenállni egy "vidd el gyorsan" ajánlatnak, és mert lomtalanításkor sosem voltunk még képesek régi bútortól megválni. Idén sem. Ez a tegnapi bejegyzés is arról győzött meg (mint ahogy sok másik), hogy nem kell azért csupa sötétbarna bútor között élni... döbbenetes a felfrissülés, amit a világos szín adott a posztbeli tálalószekrénynek! Nézzük a to do-listámat: 1. Még hónapokkal ezelőtt kaptam a szuperrendes naturillo.hu -tól ezeket a termékeket kipróbálásra: festékmaró paszta, olaj és rongyviasz. Megmutatom azt a szekrényt is, ...

A múltkori újrakezdés kor emlegetett "long time, no talk" időszaknak az a következménye, hogy nehezebb újra kiszorítani a blogolásra szánt időt. Úgyhogy bocs, de nem sikerült minden nap írnom, pedig a vázlatok itt sorakoznak. Megjelent viszont a héten egy régóta tervezett bejegyzés , ami egyébként hangnemét tekintve szándékosan egy régebbi, szókimondó poszt nak a testvéreként íródott. Ahogy a blog indulásakor jeleztem, a CK mottója: vidéki stílusú otthonok, cukormáz nélkül . Visszatérve a technikai részletekre, kérdezem a blogot író olvasóktól: nektek megvan a fix idősávotok, amikor ezzel foglalkoztok? A mára "főállású" bloggerré lett nagyok tapasztalata is érdekel, de a hozzám hasonló hobbi-blogíróké is pont ugyanannyira. És mi a helyzet a rendszerességgel? Apropó, rend. A mára választott hét pinterest-fotó a színek (mostanában imádom a kopott kéket), a tárolás és egy-egy újrahasznosító ötlet miatt került ide. Az egyik tervem a nyárra, hogy az eddig ...

"Albumnyitás: péntek este nyolckor." - az új varázsige sok régiségrajongó számára, akik az ecserizésnél gyorsabban és kényelmesebben, a vaterázásnál jóval személyesebben és célirányosabban vásárolhatják meg a kiszemelt kedvenc tárgyaikat magánszemélyektől, hozzájuk hasonló szenvedélyes piaclátogatóktól, apróságok gyűjtőitől. Téged is elért már az online kincsvásárlási láz? Évek óta vágyom arra, hogy újra bóklászhassak valamelyik francia tengerparti város kirakodóvásárán, vagy újra beszabadulhassak egy északi ország edény- és bútorlerakatába, ahol fillérekért pár eurocentért fantasztikus, stílusos és legtöbbször hibátlan tárgyakat kaphatok. Ez számunkra ismeretlen; ez a jóléti társadalmak diszkrét bája. Sőt, elárulok egy titkot: ha valaha külföldön élnék, az ország kiválasztásában komoly szerepet játszana, hogy a lakberendezési kultúrája mennyire áll közel a szívemhez és hogy garázsvásárok, lerakatok nagy számban találhatóak-e meg ott. Mert ha már külföld, akkor olyan...

Végül is, (minimum) ötven nappal húsvét után csak eljutottam ennek a vázlatnak a befejezéséhez is. Mivel az alábbi képek két hónapja várják a publikálást, egy részük tökre aktualitásukat vesztette, mégis azért adom közre őket, mert van bennük más jó is, mint a nyulas tematika. Az első képen mindjárt a kopott kékes fafelület és a girland-ötlet általában. A másodikon is a fáradt kék falszín és a szép befőttesüvegek arzenálja. Girland újra. Jövő húsvétra elmentve! Kopott asztal kinti étkezésekhez. Nem műanyag. Grafika, ami kiemeli a sötétbarna bútorok szépségét. Sötétbarna bútor felfrissítése szövegek ráfestésével?   Palacsinta áfonyával reggelire: felírtam a listára ezt is. Jó hétvégét!

Ma reggel, munka előtt sebtiben kitakarítottam a hűtőszekrényt - valamiért egy levendulás tisztítószerrel.  Azóta - sejthetitek - ha csak kinyitom a hűtőajtót, végigpörög a tudatalattimon a "molyirtó? de miért? miért pont itt?" gondolatsor, és mindennek enyhe provence-i bukéja lett, szóval, nem volt annyira jó ötlet. A nagyon-nagyon esedékes konyhatakarítás kapcsán ismét felmerült bennem, hogy milyen is lenne számomra az álomkonyha. (Azon kívül, hogy más takarítaná, aki ugyanakkor nem nyúlna a személyes dolgaimhoz és olvasna a gondolataimban, értitek.) Az itt látható három képből három kardinális tulajdonságot emelnék ki: 1. Legyen benne valamilyen régi használati tárgy. Akár több is, akár esetlenül halmozva is. (Ha rend lesz, megmutatom a mieinket.) 2. Legyen benne sok szép (fehér) tányér. Milyen triviális kívánság! És mégis: máig sincs sokféle, magában mintás törtfehér tányérom. Most már biztos, hogy valamelyik online kincsesbányából venném őket....

Vicces, hogy az évszakok hogyan hatnak ránk: gondolom, egyből kitaláljátok, hogy ezt a két fotót tutira télen találtam. A filléres és ipari jellegű megoldások miatt tartottam meg, és ha megírjátok kommentben, hogy szerintetek a maximális tízből hány pontot érdemel, én is elmondom, hogy szerintem milyen.  Addig is, néhány kérdés: - Mennyire vagy kapható a formabontó megoldásokra (szekrényajtó deszkából, vázában csupasz ágak)? - A nyitott polcos tárolás csak fotón tetszik, vagy a valóságban is alkalmazod/kacérkodsz vele? - Mit szólsz a szürke-fekete-barna-króm színösszeállításhoz? Kérem a pontokat!

Akinek verandája van, mindene van. (Petrik Adrien) Akinek kertje van, irigylésre méltó helyzetben van. Főképp tavasztól őszig. (CK) Még a márciusi havazások közben vacogtunk, amikor elmentettem ezt a nulla kiadással járó kerti ötletet. Eszembe jutnak gyerekkori barátaink, G-ék, akik mindig körbevezettek a kertjükön, mielőtt elkezdhettünk volna pingpongozni (végre) és grillezni (végre), a kötelező körök alatt pedig századszor sem tudtam megjegyezni, hogy mi micsoda, mert csak annyit láttam, hogy ott egy "cakkos levelű zöld", mellette pedig egy "kevésbé cakkos levelű zöld". Ma már én is nagy fűszernövény-imádó vagyok (a kedvencek sorrendben: 1. bazsalikom 2. menta 3. citromfű), ergo a legtöbbet felismerem, de ezek a tégla-jelölők nagyon bejönnek, hasonlót fogok is festeni idén nyáron. A limonádés kerti parti ötletét pedig szintén emlékeztetőként hagyom itt: nemcsak a napokon belül esedékes negyvenfős - ámde lakásban tartott - összejövetelre, mert ot...

Hiányoztál, Blog! Az elmúlt negyed évben átéltem, milyen érzés szépen, lassan leszokni valamiről, ami élvezetet jelent, napi rutint, szenvedélyt. Én akartam szünetet tartani, mert rendkívüli dolgok történtek velem, és úgy voltam vele, sem a blogírásnak, sem a facebookos jelenlétnek nincs itt a helye és az ideje. Nem fogom (még) elárulni, hogy miért tettem így, de annyit igen: hiába koncentráltam teljes erőmmel egészen másra, nagyon sokat gondoltam az én kis naplómra, önkifejezési felületemre, hobbimra, és mára biztos vagyok abban: folytatom.  Nagyon örülök, hogy újra látom a jól megszokott blogspotos szerkesztőfelületet, és végre nem munkával kapcsolatos gondolatokat pötyögök be, hanem blogolok! A mai újrakezdő bejegyzésbe kedvenc fotókat válogattam be, egy-két magyarázattal, személyes megjegyzéssel. Tematikus posztokkal is készülök - most két hétig aztán becsszó minden nap jelentkezem :-) -, de tudjátok: újra kell tanulnom ezt az egészet, ezért most vegyes saláta ...