Ugrás a fő tartalomra

Tengerparti stílus uszadékfából, humorból és kreativitásból

Szerző:
Na, ilyenkor van kifejezetten bűntudatom, amiért utánközlök, de muszáj: a Vintagebazaar.hu Facebook-oldalán láttam először Kirsty Elson alkotásait, és annyira jónak tartom őket, hogy pofátlanságnak érzem itt ellőni a képeit. Egy autonóm művész megérdemli, hogy ne lopkodják holmi bloggerek a cuccait... viszont az is fontos, hogy minél többen tudjanak róla. Ezért szigorítottam a válogatást, és csak tíz fotót raboltam el az albumából, plusz külön köszönet Juditnak a Vintagebazaar-ból, hogy ilyeneket fedez fel, plusz még egyszer hangsúlyozom: imádom az ilyesmit - és ha a csináldmagad-mozgalom meg a pénzszűke ilyeneket eredményez, 

az

szerintem

zseniális.












Ha ti is így gondoljátok, kattintsatok és lájkoljatok ezerrel: Kirsty Elson FB-oldala, honlapja, cuccai az ottani "meskán" és a blogja.



Címkék:

Megjegyzések

  1. emiGrants2012. augusztus 10. 17:24

    Tudtam, sõt éreztem, hogy Cornwall-ban lakik ez a Kirsty Elson, mert annyira stimmelt a stílusa az ott látható dolgokhoz. Régen sokat jártam arrafelé, mert az egyik sógornõm ott él és csodás a partvidéke, a látnivalók és a craft müvészet arrafelé. Köszi, hogy ezeket bemutattad nekünk. Dehogy baj, hogy mástól csórsz el dolgokat. Ha mind ilyen csodás, akkor nyugodtan!! xx

    VálaszTörlés
  2. Onleány - társas blog2012. augusztus 11. 8:19

    Hű, de szuper! Jó, hogy felraktad, magamtól nem jártam volna arra.

    VálaszTörlés
  3. marta2012. augusztus 20. 19:32

    De még mennyire..Tudnak valamit ezek ....és mi szeretjük:)..én sem találtam volna meg..pedig ..bezzeg..:)))))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk