Ugrás a fő tartalomra

Coming Out - avagy mit szeretek és mit nem a vidéki stílusban?

Nagyjából másfél éve írom a blogot, és azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, amiért éppen a magyar lakberendezési blogok második hullámában indítottam a Country Komfortot, és azért is, mert a hobbim kapcsán átgondolhattam, hogy a countrynak pontosan melyik része a legkedvesebb számomra.

Éppen ezért "comingoutolok", vállalom fel időről időre, hogy én bizony nem mindent szeretek, ami country - vagy countrynak hiszi magát.


A könnyen megszerezhető népszerűség sosem érdekelt; bár a játékszervezést élvezem, és a jövőben is tervezek nyeremények köré szerveződő cikkeket, inkább azt szeretném, ha ez a blog a túlkapásoktól mentes, ízléses vidéki stílus példáit mutatná be, és markánsan kijelölné, mi az, Ami még igen és ami már nem.


Az elmúlt másfél-két év világszinten is a country stílus térhódításáról szólt; bloggerként az egyre jobban megismert hazai tendenciákat olykor lelkesen, máskor kritikusan szemlélem. Az alábbi sarkításokat kis hazánk folyamatai is ihlették.

Még valami fontos: a múltkori körkérdésem kapcsán nagyon kellemes és tanulságos párbeszéd bontakozott ki a bloggertársak között - ha másért nem, már ezért megérte elindítani ezt a netnaplót azon a bizonyos 2010. novemberi délutánon.



Vigyázat: szubjektív, néha éles megfogalmazások következnek. Nyugodtan kössetek beléjük, vitatkozzunk!

Nem szeretem:
1. a parttalan levendula-kultuszt;
2. amikor nem a megfelelő környezetben utánozza valaki a francia shabby chicet;
3. az agyonantikolt/agyonkoptatott felületeket;
4. a kizárólag dekorativitás céljából készített/alkalmazott ál-tárgyakat (álkulcs, ál-bádogkanna, ál-tábla, ál-óra; örök kivétel, nemtommiért, de szeretem: az ál-kalitka);
5. úgy általában a túl sok s.k., amatőr dekorációt egy lakásban.

Szeretem:
1. a kerámia fiókgombokat; :-)
2. a házilagos bútorfelújítást, ha a tuningoló nem esik túlzásokba (ld. fent a 3. pontot);
3. a vidékies enteriőrbe jó ízléssel beválogatott modern darabokat;
4. a skandináv és az angol country-t - talán jobban is, mint a tíz évvel ezelőtt imádott franciát;
5. a - nem elburjánzó - téglaburkolatot és a vaskályhát.


Te mit szeretsz és mit nem a vidéki stílusban?




Megjegyzések

  1. Csodás! A legtöbb pontban egyetértek veled, ( kivétel az álkalitka szeretet :D ) leginkább a " Nem szeretem: 1. a parttalan levendula-kultuszt" ponttal tudok azonosulni... Egészen sokáig kedveltem egy bloggert, aki az utóbbi időben hányásig telerakta végeláthatatlan levendulamezőkkel a blogját és fb oldalát, úgyhogy ha még egy levendulás képet meglátok felfordul a gyomrom. Biztos nagyon sokan szeretik, de nekem olyan sok lett, hogy azóta nem is nézem őt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bármennyire egyetérthetünk az alapkérdésben, sárdobálásra ez a blogfelület nem használható!

      Törlés
    2. Isten ments! Nevét, címét nem írtam ide! Te kérdezted a véleményünket, én pedig mint vidéki stílust szerető egyén leírtam a tapasztalatomat. De nem nevesítettem még véletlenül sem. Ennek ellenére ha sértőnek, vagy bántónak érzed, kérlek töröld a hozzászólász. Én puszta ténymegállapításnak szántam. Viki

      Törlés
    3. Viki, határeset a válaszod az élessége miatt, de most maradhat. Ennél erősebben azér' ne fogalmazz majd, ha lehet...

      Törlés
    4. Bocsánat, igazán nem akartam "éles" lenni... Megbántani pedig tényleg eszem ágában nem volt senkit sem. Ezentúl jobban moderálom magam, ígérem. :)

      Törlés
  2. Nem szeretem 5. úgy általában a túl sok s.k., amatőr dekorációt egy lakásban. Ebben eltér a véleményünk. Egy ember a kreativitását nagyon sokféle módon fejezi ki, ill. alkot különféle dolgot, különféle anyagból. Ránézésre nem biztos, hogy látszik, hogy minden s.k. Most magamról beszélek, nem tudom más hogy van ezzel.
    Szeretek varrni, képet készíteni természetes anyagokból, csuhéból alkotni, virágkötészetet stb. és ez általában a saját lakásom dekorációja is. Volt olyan vendégem, aki csak annyit kért, hogy szép csendben engedjem, hogy megnézzen mindent.
    Sok mindent nem is tudnék megvenni, hiszen az árak néha a plafonon vannak, ezért aztán magam alkotok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neska, érdekes: alkati kérdés lehet ez is. Mert például anyukámnál kifejezetten élvezem a szezonálisan változó, s.k. dekor látványát, és biztosan meg-megállnék a te műveid előtt is! Egyébként úgy vettem észre, hogy aki megszereti a kézműveskedést, utána úgyis áldoz a hobbijára - én például a bútorfestésre biztosan fogok (még) költeni.

      Törlés
    2. Nagyon örülök, hogy a bútorfestést nem hagyod abba. Csodás munkát végeztél a konyhaszekrényen. Nagyon izléses. A műveimből itt látsz ízelítőt http://csuhland-neska.blogspot.hu/

      Törlés
    3. Köszönöm a biztatást és a linket is!

      Törlés
  3. A múltkor egy fb oldalon felvetettem már a problémát, hogy jó lenne megfogalmazni mik azok a jegyek, amitől az egyik otthont telitalálatnak érezzük, a másik pedig modorosnak tűnik. Ott le is kaptak a lábamról, hogy hogyan mondhatom a bemutatott otthonra, hogy modoros, kíváncsiak, hogy milyen az én mintaotthonom. Nincs mintaotthonom, alakul, ahogy én is, a családunk is, merthogy az otthon rólunk szól. Néha összeszedettebb, néha egy egy rész elhanyagoltabb, de így a miénk. Nem designelem az életünkben, nem divatos elemekkel telerakott, nem shabby, de néha csipkés, nem angol, de néha rózsás, nem skandináv, de néha natúr fa, nem shaker, de van benne szürkésdrappra festett lambéria, nem provanszi, de van benne kicsi fényes csempe, és 15 éve bontott tégla a kerítés, és áll benne vaskályha (néha csak azt sajnálom, hogy ez ma már divatelem is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Otthonteremtő, már nem először rezeg együtt a gondolatmenetünk. Vagy van egy hullámhosszon. Vagy mi. :-) A státuszszimbólumok észrevételére nekem is kifinomult szaglásom van (ld. mibóntaotthonok). Igen, ezt kihagytam! Nem szeretem, ha a country: státuszszimbólum.

      Törlés
    2. egek, nagyon meleg van. :D szóval, jav.: mintaotthonok

      Törlés
    3. Már utána akartam nézni, hogy mit jelenthetnek a mibóntaotthonok. :)

      Törlés
  4. Érdekes kérdés. Így kénytelen voltam szigorú önvizsgálatot tartani és a következõkre jutottam:
    1.Bár imádom a vidéki stílust, igazán azt szeretem amikor:
    a.A helyhez és a tulajdonosok egyéniségéhez símul a lakás kívülrõl és belülrõl
    b.Hagyománytisztelõ úgy az anyagokat, mint a dekort illetõleg és ezzel megõrzi azt amit érdemes megõrizni a múltból
    c.Nem veszi túl komolyan magát
    d.Nem múzeumként kezeli saját lakását, hanem mint praktikus, használható otthont.
    2.Ebbõl az következik, hogy én szeretem, majdnem ugyanannyira a modern, városi stílust is, feltéve, hogy a fenti kritériumoknak megfelel.
    3.És végsõ véleménynek még azt dobnám be, hogy szerintem nem kellene listát kreálni arról, hogy mit nem szeretünk, mert nem lehetetlen, hogy 10 év múlva, vagy akár korábban is, de egy más miliõben, mások által összedobva mégis tetszik majd.
    4.Bocsánat, egy végsõ végsõ vélemény: mivel vidéken élek, így vidékies a házam, mint láthattátok júniusban. De van egy pesti lakásom is, ami egy-két bútordarab kivételével egy IKEA bemutatóterem lehetne. És az is az enyém, és szerintem ugyanolyan csodás, mint a nógrádi házaim és ugyanannyira 100%-ig jól érzem magam benne. Hát ezt fejtse meg valaki ha tudja!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a megfejtés: szuverén vagy, kiforrott ízléssel. Azonkívül, hogy Pestre is hívj meg egyszer, kérlek, a következők jutottak eszembe:
      - eddig minden olyan ház, amelyben helyi anyagokat láttam, százszor jobb volt, mint a többi környékbeli, amelyekből hiányzott ez a plusz;
      - a listaírást vitaindítóként én bizony szeretem alkalmazni;
      - legalább annyira vágyom arra, hogy nekem is legyen két életem - egy urbánus meg egy etno-country, főként, amikor így írsz róluk -, mint Révész Sanyi.

      Link a házhoz, aki esetleg még nem látta: http://videkistilus.blogspot.hu/2012/06/nogradi-hazriport.html

      Törlés
  5. A blogomon többször írtam arról, hogy bár most a levendula a divatos, - amit móddal, hellyel kedvelek, de számomra az ibolya, az orgona, a tulipánok kedvesebb, szebb,főleg magyarabb virágok. A hazai vidéki kertekből nem hiányoztak. A régi (valódi régi) általam gyűjtött használati tárgyak szeretete kb. 40 éve jellemző rám, nem mondható mai divathóbortnak. Mindig is velem együtt éltek, hol hangsúlyosabb helyen, hol gondosan őrizgetve. A kézimunka különféle fajtáit kipróbáltam már: a kötést, horgolást, varrást, makramét, hímzést. Családom számára készítettem sok holmit és a magam számára ruhákat, kiegészítőket.Környezetemben amolyan ügyes kezű embernek tartanak.Szakmai lehetőségeket kihasználva képzéseken is részt vettem. Munkámban jól hasznosítottam. Az utóbbi 1-2 évben fordultam ismét a kézművesség felé, egyrészt megnövekedett szabadidőm okán, másrészt az internet segítségével olyan új technikákat ismertem meg, ami felkeltette érdeklődésemet. Nem utolsósorban kereseti lehetőséget is láttam a dologban, így az elkészített tárgyak nem a saját otthonomat díszítik. Igaz, hogy szeretem a vintage stílust, de a kifinomultabb részét, nem a 60-as évekre jellemző harsány színű kötések-horgolások vonzanak, inkább a csipkék, finom, áttetsző, lágy anyagok, fehér és halvány pasztell árnyalatok. Tetszenek a műves régi dísztárgyak. Ugyanakkor közel állnak hozzám az egyszerű rusztikus paraszt bútorok, durva kő,fa, téglafelületek és ezeket nagyon jól el tudom képzelni együtt. Nem vennék sok-sok ezer forintért olyan holmikat, amiket a nagyanyám kidobott volna, csak azért mert divat, viszont bánom, hogy sok értékes dolog is kidobásra került, amit akkor nem tartottunk annak. Írtam már egyszer, hogy számomra a legfontosabb a kötődés a tárgyakhoz.Lakásom most eklektikus, hiszen évtizedek alatt alakulgatott ilyenné, amilyen. Most nincs lehetőségem arra, hogy mindent kidobjak, ami nem country. Évek óta készülünk viszont arra, hogy ha eladjuk a házunkat teljesen egyszerű vidéki, természetközeli, kicsi barátságos otthont teremtünk magunknak, ahol ezek a kedves tárgyak vesznek körül. Persze nagyanyám kávédarálója és parazsas vasalója nem eredeti funkcióját tölti majd be, de megtalálom a helyét mindennek. Azt is elárulom, hogy készítettem néhány mű dolgot is, pl képkeretet, ami öregített hatású,vagy a bútorfelújítás okán, de ebben nem látok kivetni valót, hiszen egy képkeretet, bútort mindig olyanra festünk, alakítunk, ami abba a környezetbe illik, ahová helyezzük.Nem szedtem pontokba a mondanivalómat, így próbáltam összegezni a gondolataimat a témával kapcsolatban. Minden divat magában rejti a túlkapásokat, számomra az érzések a fontosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noraletta, egyetértek Veled. A hozzászólásod első részéhez itt egy kép, épp ma tettem fel.http://azenvilagom-neska.blogspot.hu/

      Törlés
    2. Hű, Noraletta, több fontos dolgot érintettél! A régi használati tárgyak mint mai dekorációk ellen semmi kifogásom, sőt: abszolút régiségmániás vagyok. Köszönöm, hogy mindezt leírtad, és nagyon tetszik, amit a túlkapásokról megfogalmaztál.

      Törlés
  6. Nem igazán értem ezt a country = státuszszimbólum dolgot. Szerintem sehol a világon nem mondanak olyat, hogy " hú, de trendi ez a country lakás, biztosan jól megy nekik". Szóval, az szerintem valahol máshol kezdődik....
    A vidéki stílus is folyamatosan változik, ma már nem igazán választjuk a nagy fodros párnákat, a fodros ágytakarót, vagy az antikolt fenyőbútort csak önmagában. És ezzel nincs is baj,most a fehérebb, a letisztultabb, a kevésbé díszes esik jobban a szemünknek. És tényleg fontos a praktikusság, mert a vidéki embernek gyakorlatiasnak kellett lennie mindig is... Persze lehet ötvözni a régit a legújabbal, az "elvárt" színeket egy teljesen ellentétessel, attól csak még egyedibb otthonunk lesz. Szóval, hajrá country + egyéni ízlés! Kreatív Szöszmösz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kreatív Szöszmösz, ez most is frappáns és találó és vicces is volt! A státuszszimbólumban egészen biztos vagyok: bár nem végeztem szocio-felméréseket, pontosan látom, hogy mely termékek beszerzése-birtoklása minősül trendinek manapság. Ha nagyon őszinte akarok lenni - de ez már tényleg a lelkem mélye :))-, akkor azt kell mondanom, hogy az indusztriál/ipari + country stílussal is ez a gond: hogy egy bizonyos réteg harap rá. Egyébként egy meglehetősen jó ízlésű réteg... Mint magazinfaló társamnak mondom: Otthon magazin - talán augusztusi szám, füredi villa (csak könyvtárban olvastam): gyönyörű, de abszolút státuszszimbólum egyben. Ha van módod, nézd meg, várom a véleményed.

      Törlés
    2. Köszönöm a kedves választ! Azt én is írni akartam, hogy a country itthon egyáltalán nem mindenkinek jut eszébe, ahhoz bizony látni és olvasni kell dolgokat, hogy eljussunk idáig... És ez ugye pénztárca kérdése is; a jó ízlés viszont mostanában a magazinok és a lakberendezők segítségével bárkinek a sajátja lehet.Mindegy, a lényeg az,hogy el kell ismerjem, nálunk tényleg lehet ebben valami,hogy aki jó ízlésű, az ilyet akar, és aki ilyet akar, az tudja is, hogyan alkosson a sok-sok részletből ízléseset. Arról viszont továbbra is meg vagyok győződve, hogy a country stílus külföldön, és pláne az USA-ban nem számít a gazdagság jelképének, egyszerűen ez való azokba a házakba, és kész.Éppen ezért nem is tűnnek mesterkéltnek. A felhőkarcolókban nincs country...Most beugrott, hogy a boltban már láttam ezt a cikket, amit írsz, /"Nekünk a Balaton a Riviéra",ugye?/,persze, az a 'le a kalappal' kategória, és valóban, két fillérből nem jött volna létre... Tudnám még oldalakon keresztül folytatni... Kreatív Sz.

      Törlés
    3. ... de nem teszem. Jó volt az a mibóntaotthonok,el is gondolkoztam rajta, hogy ez biztosan valami spanyol szép otthon magazin, vagy ilyesmi / a bonita-ból kiindulva/. :)) K.SZ.

      Törlés
    4. levédetem: casa bonitahome

      vagy: mi bonita otthon

      vagy: mibónta chic

      :D

      Törlés
    5. Mindegyik jól hangzik! :)

      Törlés
    6. Akkor azt kell mondjam (és ez is a lelked legmélye:), hogy nem vagyok meglehetősen jó ízlésű, csak simán jó ízlésű:)))) remélem...

      Gondolkodván a válaszon, rájöttem, hogy nálam hullámok vannak.
      Szeretem a fehéret, mindig elámulok, hogy milyen gyönyörű egy csupa fehér lakás, tágas, világos, tiszta.. de azt hiszem nem lenne merszem hozzá. Na ez állandó.
      Az apróvirágosat néha szeretem, néha nem. Ugyanez a levendulával, bár azt inkább igen. Sőőt, egy ideje nagyon szeretnék menni Provence-be, Pannonhalmára, Tihanyba. De azt hiszem nálam ez szakmai ártalom is.

      A nagyon giccseset nem szeretem, egyszerű, de nagyszerű. A minimál túl kevés, a klasszikus falusi meg "túl sok" nekem. És EmiGrants-cal egyetértve: szeretem az ikeát is, de szeretem a vidékistílust is:) De hozzátenném, hogy sok minden tetszik, de nem biztos, hogy mindenben tudnék lakni.

      Törlés
    7. Kreativ Szöszmösz! Hidd el nekem, hogy bizonyos vidéki otthonok státusz szimbólumok sok helyen külföldön. Csak egy példát idézek: Angliában ha nádfedeles kisházad van vidéken, akkor biztos, hogy vagyonos vagy, mert egy ilyen tetõ horribilis összegbe kerül már eleve, a karbantartása is dög drága és a nád minõségétõl függõen 20-30 évenként kell egy új belõle. Ja, és biztosítást se kapsz rá, vagy csak egy vagyonért, mert annyira tüzveszélyes. Mindebbõl folyik, hogy a nádfedeles házikó totál státusz szimbólum, legalább is Angliában.

      Törlés
    8. Fanni! Köszi. A fullfehér lakás nekem is többnyire eyecandy csak. Az IKEA megkerülhetetlen, vagy csak nagyon nehezen megkerülhető, annak, aki végképp nem akarja látni...

      Törlés
    9. eyecandy. ez cuki:) sose hallottam még...

      Törlés
  7. Szeretem a kéket, a pirosat, a fehéret, a szürkét, a rózsa mintát, a pöttyöket, a csíkokat, a kockást, a puha textileket, a csipkét, a porcelánt, a fát, a téglát, a saját kezűleg festett bútorokat, a zászlófűzéreket, a rendet és a tisztaságot.
    Nem szeretem a szárított virágokat, a kopott bútorokat, a kagylókat, a zsúfoltságot, a kalocsai mintát, a műanyagot.

    VálaszTörlés
  8. Én nem régiben fedeztem fel ezt a blogot, miután a country stílust is felfedeztem :) Ha nem baj, én elmondanám én mit szeretek, és mit nem :)

    Szeretem:
    - Az otthonosságot
    - A tisztaságot
    - Terméskövet, bontott téglát
    - A kockás mintát
    - A halvány színeket
    - Nem feltétlen kell a bútornak kopottnak lennie, csak otthonos legyen
    - A matt felületeket
    - Szeretem az élő tüzet (kandalló, cserépkályha stb)
    - Szeretem a praktikusat (pl modern dolgoknak is van helyük, csak minden darab az otthonosságot sugallja.
    - fűszervirágok cserépben egy konyhaablakban
    - Kert tele virágokkal :)
    - Udvar lombházzal

    Nem szeretem:
    - Erőltetett minták
    - Amikor direkt egy bútorelem más színű, mintájú (pl az egyik szék egy asztal körül)
    - száraz virágot
    - amikor minden fehér
    - a kupit, koszt
    - a nem praktikus elemeket

    Remélem nem baj, hogy "idepofátlankodtam" :)
    Üdv:
    Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi, ellenkezőleg! Nagyon örülünk - és állati jó, amit írtál!!

      Törlés
  9. Judit, az én véleményem nagyjából ismered.
    Ha pontokba kellett volna szednem, kb ugyanezt mondtam volna ;-)

    A levendulát imádom, de oly sok minden mást is - és annyi mindent utálok, ami öncélú, túlzó, túlragozott.

    Ami meg a státuszszimbólum dolgot illeti: igen, vannak, akiknek egy-egy stílus arról szól, hogy minden létező dolgot összevásárolnak, ami érintőlegesen oda tartozik, és lám, nekik micsoda szuper ilyen-olyan stílusú otthonuk lett. Egy vagyonért. De minden bolti, új, utángyártott, olyannak akar kinézni, mintha ... lenne. És ez a countryban, shabby-ben nagyon megy. Ilyenkor van az, hogy olyan erőlködés-szagú az egész otthon - na, nekem ezt jelenti a "státusszimbólum vidékiesség".

    Amúgy nálam otthon eklektika, de nem bántón, vannak sk felújított bútoraim is (épp múlt héten mutattam be az utolsót), vannak örökölt, lomizott, átalakított dolgaim. De egy biztos, aki bejön, annak nem lóg ki a lóláb, és nem azért, mert megvettem egy egész countryboltot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KarlaLina,

      Szuperjó új szemszögből olvasni a véleményed, amit a blogodból és a múltkori válaszodból nagyjából tényleg sejtettem. Utángyártott - éljen, ezt a szót kerestem! Láttam az asztalkát, klassz lett, és végül megtaláltad a rászánható darabka időket is. :) Lomizás rulez - egy olyan posztot is írni szeretnék egyszer.

      Törlés
  10. Még sose kommenteltem itt, pedig kb 1 éve vagyok olvasód:)
    Szeretem, mikor egy otthonnak stílusa van. Helyesebben azt szeretem nagyon, ha a benne élőnek van stílusa, és ez látszik az otthonon, nem pedig az a direktség érezhető, ahogy a stíluselemeket összeválogatták (ez a direktség pedig olyan sokszor érezhető)
    Amit én szeretek:
    -otthonosság
    -életteliség és élhetőség
    -természetes anyagok
    -régi bútorok és tárgyak(felújítva és anélkül is)
    -kötött holmik
    -sok-sok növény
    -pöttyök, kockák
    -eklektika
    -humor

    amit nem:
    -mesterkélt, hatásvadász berendezés (és szerintem a legtöbb esetben nagyon érződik, ha egy műkalitka hatásvadász, vagy ha "műsége" ellenére mégis tökéletesen passzol:)

    Üdv,
    Kati

    pitypalatty.blogspot.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati,

      nagyon örülök, hogy írtam egy olyat, amire muszáj volt kommentelni :-) - a válaszod teljesen hiteles; ha az ember beleolvas a blogodba, azonnal érti!

      Törlés
  11. na..és most jövök én!Mi az igazi country,..??Évek óta csodálom a régi parasuztházakat,Erdélyben,faházak,zsindelyek..kút a kertben,tyukocskák,rendezett virágok..Semmi sem mű..minden ott van ahol kellés használható!..Őrségben is láttam ilyeneket!tornácos ház,kopott gerendákkal,Kővel kirakott spájz..amit nem bontunk el..fehérre meszelt falak,,orgonaa kertben,tulipán!Habár imádom a levendulát..és van is 5 tövem..nem ez jelenti a Countryt:használati tárgyakat,festett bútor,Zománcos kannák(piros vagy kék)..a házba amikor belépsz Pamutillat van..mert az ágynemü,textiliák ezt illatozzák..tűzhelynek kell lennie,télen kis ételszagnak is ,konyha..a maga igazi formájában..Tégla és kőfalak,kockás abrosz,csipkésfüggöny,hűvös szoba!..A háznak kisugárzása kell hogy legyen,..Mi az ami már nem country?..mikróhullámu sütő,mosogatógép,kenyérsütőgép,nippek,bóvlik,sárgára festett fal,(jo én arra az elcsépelt mediterránstilusra gondolok)..és a rozsdamentes edényekre(régebben ez volt az álmom,de visszatértem a jó kis zománcosokra,bádogra..)..ne legyenek giccses szőnyegek,és ronda ágytakarók....és még sorolhatnám!..nekem a legjobban a skandináv,francia faházak8de nem az újak)jönnek be..na és a Tihanyi feeling!..NO PROVENCE!..ami itt van az Mátra,Bodony,Őrség,Balatonfelvidék,és ..Hollókő..ahol állatok is vannak..Amit nem szeretek..az "új gazdagok Múűalkotásait"..legyen az ház,porta,lakás kert..a sok giccses térkövet..a sok mű taposót,csempét..Sorolhatnám még!a z igazi country az egyszerüségnél kezdődik!..sokat tudnék még erről..izlés dolga!van akinek van izlése..és van akinek NINCS..és ez ellen nem érvelhetsz!!..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó szenvedélyes volt, Márta: 90%-ban egyetértünk!

      Törlés
  12. illetve érvelhetsz..de NEM TEHETSZ SEMMIT ELLENE!..Giccs az van ..és kész..és 10 ház közül 9 ..az giccs!..:)igazam van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az arányokat nem tudom ilyen pontosan, de azt igen, hogy a country giccs ellen is írom ezt a blogot :)

      Törlés
  13. Szia!
    Én egyszerűen leírom. Nekem a vidéki otthon, nem tárgyakban, hanem egy bizonyos hangulatban, érzésben van jelen. Ha ez nincs akkor már nem is vidéki.

    Egyébként falusi vagyok, szóval a vidék nem csak monitoron van meg, hanem a mindennapjainkban is.

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Számomra a vidéki stílus olyan mint egy szép ruha, ami nekem nem állna jól, de valaki máson mégis nagyon tetszik.
    A Frakk, a Shaun a bárány, a Petson és Findus mesékben találom meg igazán. Különös, h annak ellenére, h csak mesék, sokkal inkább valóságosak, mint számtalan igazi otthon.
    Nagyon jó, h írod ezt a blogot!
    Üdv.!
    Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részben az ilyen kommentekért írom a blogot!

      Nagyon elgondolkodtató, amit írtál, és fantasztikus a ruha-hasonlat. Továbbfűzve: a country olyan berendezési stílus, amely néhány lakásnak teljes egészében nem állna jól, valahol máshol mégis nagyon tetszetős. Vagy részletekben becsempészhető.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p