Ugrás a fő tartalomra

Van egy nap májusban, amikor...

...nem maradunk a vidéki romantika kategóriájában, bocs. 

Ma az a zene inspirál, amit mostanában sokat hallgatok. Újra.

Hajós András, az Emil.RuleZ! együttes énekese köztudomásúlag utálja, ha a szexepiljét tematizálják. Éppen ezért nem írok esszét a kérdésről, de azér' igazság szerint, amióta világ a világ, Robert Planttől Kiss Tibiig a frontemberek egyik differentia specifikája éppen az, hogy miközben nézed őket és hallgatod a zenéjüket, észrevétlenül elmászkálnak a gondolataid, és óhatatlanul felmerül benned, hogy... és aki ezt tagadja, az bizony hazudik.

Azt sem  fejtegetném egy mondatnál tovább, hogy a bennem mélyen megbúvó feminista szerint a nők fenekéről, melléről, valamint a szőke lányokról (igen...! érintve vagyok...!) szabad ugyan vicceseket írni, de akkor a férfiak kockahasáról, izmos válláról, illetve esetleges kopaszodásáról, tokájáról és sörhasáról ugyanekkora szabadsággal lehet, ugyanilyen vicceseket. :-)

Az itt idézett dalnak az eredeti verziója is zseniális, az élő változatban pedig még az a csavar is ott van, amiről fent beszéltem: reflektál az egész sex and rock'n'roll jelenségre.

És hát, ennél az improvizatív intrónál kevés szexibb dolog van a világon.



{Van egy nap}
Májusban, mikor a nők egy része
A tükörbe meredve azt veszi észre
Hogy a feneke valahogy a múlt nyár óta
Megnőtt, vagy csak az az idióta
Mosodás mosta a szoknyáját túlontúl
Forró vízben és ezért ezentúl
Vigyázni kell, hogy kinek adja
Be mosni a ruháit.
De persze a nagyja




A problémának ettől nem tűnik el
Hiszen a fenék-kérdésbe' dönteni kell,
Hogy fájó szívvel a molett butikból
Új ruhát kell venni vagy megint holnaptól
A sütit és a tésztát is el kell hagyni
A kakaós tejnek is sajnos annyi
És a nőknek, akik a butikot választják
Rendezzük a Nagy Fenekű Nők Napját.




- Legyen ez igazi ünnep - mondja Jules
Aki májusban már a tengerparton ül
És hogy legyőzze feltörő zsír-iszonyát
Felhúzza egy sellő régi uszonyát
Amit a homokban talált eldobva egyszer
Szegény sellő, nyilván valami vegyszer-
nek a hatására, ami a tengerbe ömlött
Kínjában földi nő formát öltött




S egy társkeresőnél dolgozik most
Delfinek helyett a hatos villamost
Lovagolja migidi-meg minden reggel
A zötykölődéstől kissé petyhüdt seggel
Májusban a tükör elé áll
Kicsit később már a mosodába' kiabál
És ha valaki, hát ő elmondhatja
Hogy neki szól a Nagy Fenekű Nők Napja.


 (szöveg: Hegyi György / Emil.RuleZ!)



Megjegyzések

  1. Ez nagyon jó :). Épp most néztem tükörbe, és hát... Ráadásul a mosodás is én vagyok, tehát még őreá sem foghatom (vagy mindenképp én vagyok a hibás?). Ja, és Kiss Tibinél pedig tényleg óhatatlanul felmerül bennem, hogy...

    VálaszTörlés
  2. Hadd járuljak hozzá a Nagyfenekü Nõk Napjához ezzel a linkkel:
    http://www.youtube.com/watch?v=VMnjF1O4eH0

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p