Ugrás a fő tartalomra

Van egy nap májusban, amikor...

...nem maradunk a vidéki romantika kategóriájában, bocs. 

Ma az a zene inspirál, amit mostanában sokat hallgatok. Újra.

Hajós András, az Emil.RuleZ! együttes énekese köztudomásúlag utálja, ha a szexepiljét tematizálják. Éppen ezért nem írok esszét a kérdésről, de azér' igazság szerint, amióta világ a világ, Robert Planttől Kiss Tibiig a frontemberek egyik differentia specifikája éppen az, hogy miközben nézed őket és hallgatod a zenéjüket, észrevétlenül elmászkálnak a gondolataid, és óhatatlanul felmerül benned, hogy... és aki ezt tagadja, az bizony hazudik.

Azt sem  fejtegetném egy mondatnál tovább, hogy a bennem mélyen megbúvó feminista szerint a nők fenekéről, melléről, valamint a szőke lányokról (igen...! érintve vagyok...!) szabad ugyan vicceseket írni, de akkor a férfiak kockahasáról, izmos válláról, illetve esetleges kopaszodásáról, tokájáról és sörhasáról ugyanekkora szabadsággal lehet, ugyanilyen vicceseket. :-)

Az itt idézett dalnak az eredeti verziója is zseniális, az élő változatban pedig még az a csavar is ott van, amiről fent beszéltem: reflektál az egész sex and rock'n'roll jelenségre.

És hát, ennél az improvizatív intrónál kevés szexibb dolog van a világon.



{Van egy nap}
Májusban, mikor a nők egy része
A tükörbe meredve azt veszi észre
Hogy a feneke valahogy a múlt nyár óta
Megnőtt, vagy csak az az idióta
Mosodás mosta a szoknyáját túlontúl
Forró vízben és ezért ezentúl
Vigyázni kell, hogy kinek adja
Be mosni a ruháit.
De persze a nagyja




A problémának ettől nem tűnik el
Hiszen a fenék-kérdésbe' dönteni kell,
Hogy fájó szívvel a molett butikból
Új ruhát kell venni vagy megint holnaptól
A sütit és a tésztát is el kell hagyni
A kakaós tejnek is sajnos annyi
És a nőknek, akik a butikot választják
Rendezzük a Nagy Fenekű Nők Napját.




- Legyen ez igazi ünnep - mondja Jules
Aki májusban már a tengerparton ül
És hogy legyőzze feltörő zsír-iszonyát
Felhúzza egy sellő régi uszonyát
Amit a homokban talált eldobva egyszer
Szegény sellő, nyilván valami vegyszer-
nek a hatására, ami a tengerbe ömlött
Kínjában földi nő formát öltött




S egy társkeresőnél dolgozik most
Delfinek helyett a hatos villamost
Lovagolja migidi-meg minden reggel
A zötykölődéstől kissé petyhüdt seggel
Májusban a tükör elé áll
Kicsit később már a mosodába' kiabál
És ha valaki, hát ő elmondhatja
Hogy neki szól a Nagy Fenekű Nők Napja.


 (szöveg: Hegyi György / Emil.RuleZ!)



Megjegyzések

  1. Ez nagyon jó :). Épp most néztem tükörbe, és hát... Ráadásul a mosodás is én vagyok, tehát még őreá sem foghatom (vagy mindenképp én vagyok a hibás?). Ja, és Kiss Tibinél pedig tényleg óhatatlanul felmerül bennem, hogy...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van a számnak némi aktualitása szerintem is ;)

      Törlés
  2. Hadd járuljak hozzá a Nagyfenekü Nõk Napjához ezzel a linkkel:
    http://www.youtube.com/watch?v=VMnjF1O4eH0

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…