Ugrás a fő tartalomra

Házak, kutyák, macskák I.

A tegnapi dekooderes szösszenetembe is a rettentően tehetséges Rebekka blogjából válogattam a fotókat - ma pedig a grafikus munkáinak egy részét szeretném bemutatni. Keretezhető, mesekönyvbe illő, sosem szirupos "ház-portréi" a tulajdonosok igényei szerint készülnek: ha a lakók azt mondják, kell egy mókus a képre, mert gyakran jár arra, akkor Rebekka odafesti. A házikedvencek pedig természetesen minden esetben ott virítanak. Nagyon jó ötlet, ajándéknak is ideális - "csak" egy jó fénykép és egy házmániákus grafikus kell hozzá. Beugrott a Frakk is; róla itt írtam.


















Szépek, ugye?

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nagyon Szépek és a visszafogott paszteles jellegű színek teljesen lenyűgöztek :)

    VálaszTörlés
  2. Ügyesek a grafikák és el tudom képzelni, hogy a tulajdonosoknak sok örömöt is okoz ha le van rajzolva/festve az otthonuk. Ugyanakkor nekem az volt az érzésem, hogy egy kicsit “twee” az egész. Nem tudom lefordítani, talán a ‘túl cuki’ lenne a legközelebb. Igazad van, nem szirupos, de akkor is valahogy nem az én stílusom. Persze ez teljesen szubjektív itélet, valószinüleg egyedül leszek vele. Ja, és itt van a link az egyik geoládámhoz, amit én raktam ki (ez is a hobby-jaim közé tartozik) és ha megnézitek baloldalt a fényképeket, van két festmény. A paraszt barokk ház már sajnos összedõlt, de abból a négy házból a másik képen három az enyém. Ez az egyszerü, paraszti stílus viszont jó nálam.
    http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3866

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Probáltam bejutni hozzád de ezt irta

      A kért Blogger-profil nem jeleníthető meg. Sok Blogger-felhasználó még nem tette nyilvánossá a profilját.

      Ha Blogger-felhasználó vagy, javasoljuk, hogy biztosíts hozzáférést a profilodhoz.

      Így akkor,hogy nézik meg a bloggodat mások?:)

      Törlés
    2. emiGrants,

      ma tanultam egy szót: twee!! most már mindig ezekhez a képekhez fogom kötni :)

      Törlés
    3. country komfort - megnéztem egy online szótárban a ‘twee’ jelentését és magyarra egy sem tudta lefordítani. Az értelmezõ szótár definícióját ide másolom Neked. Mivel a ‘quaint’ szót is használta a definíció, így azt is megnéztem. Cheers!

      Twee - adjective Chiefly British .
      affectedly dainty or quaint
      Origin: 1900–05; apparently reduced from tweet (perhaps via pronunciation twiʔ ), mimicking child's pronunciation of sweet

      Quaint - adjective, quaint•er, quaint•est.
      1. having an old-fashioned attractiveness or charm; oddly picturesque: a quaint old house.
      2. strange, peculiar, or unusual in an interesting, pleasing, or amusing way: a quaint sense of humor.
      3. skillfully or cleverly made.
      4. Obsolete . wise; skilled.
      Origin: 1175–1225; Middle English queinte < Old French, variant of cointe clever, pleasing ≪ Latin cognitus known (past participle of cognōscere; see cognition)

      Törlés
    4. Köszönöm! jó egynyelvű szótárból is, úgyis mindennapos jelenség, hogy csak közelítőleg tudok lefordítani valamit, és ugye, nem azért, mert nem értem. A "quaint"-et ismertem, a) az irodalomból; b) a házas magazinjaimból, ahol a "kitschy" 'giccses' dekorációknál is előszeretettel használják...

      Törlés
  3. Kedves éva white vintage!
    Nem tudtam, hogy a blogomat szeretnéd megnézni, de annak oka van, hogy nem nyilvános a profilom. A country komfort és ezek szerint Te is úgy blogoltok, hogy az direct publikus, ami OK, de az enyém az inkább csak a családomnak meg a közeli barátaimnak való. Ezért nem tettem a profilomat nyilvánossá. Attól még ha sikerül rátalálnod magára a blogra, azt megnézheted, sõt ha megírod nekem, hogy mi érdekel, akkor el is igazítlak rajta. Igaz, hogy csak akkor fogod hasznát venni ha tudsz angolul, mert az én blogom angolul megy. Ugyanakkor, ha azon a linken amit itt, az elõzõ megjegyzésembe beírtam meg szeretnéd nézni azt a festményt amirõl írtam, ahhoz a link teljesen OK.

    VálaszTörlés
  4. Megnéztem az emiGrats ajánlotta linket, szerintem a két stílust nem lehet összehasonlítani!Mindkettő egyedi, hangulatos, de más a háttere! Azt hiszem Rebekka alkotásai az angolszász-amerikai "country-painting" technikához hasonlítható inkább. Az ezzel a technikával készült alkotások nem kimondottan árasztanak autentikus falusi hangulatot, egyszerűen csak az otthonosság érzése árad belőlük. Sajnos nálunk ez a fajta festési technika semmilyen hagyománnyal nem rendelkezik....Viszont az olaszok hihetetlen szinten "űzik", ha egyszer lesz pénzem és időm biztosan elutazok egy festőkurzusra hozzájuk...:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…