Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - tíz külföldi blogger válasza

A Country Living magazin megkérdezte, ők pedig válaszoltak. Tíz vezető blogger, tíz vélemény. Melyikükkel értesz egyet?
 

1. Brian Patrick Flynn, Decor Demon:
"Amikor a country mai változatára gondolok, inkább a textúra és a tárgyak kora jut eszembe, mint a kakasok, a virágminták és a csűrök. Keverni szoktam a country-t más stílusokkal: szerintem a régi, kopott és a fényes, modern darabok egymás mellé helyezésével éppen a tökéletes mértékű vizuális feszültséget kelthetjük."

2. Amy Merrick, An Apple A Day:
"A Herriott Grace egy kanadai cég, melynek tulajdonosai apja és lánya. Ők árulják a legszebb fából készült kanalakat és tortaállványokat. Az ő termékeik valóban a vidéki egyszerűséget testesítik meg, mégis modernnek érezzük őket."

3. Jen Jafarzadeh L'Italien, The Haystack Needle:
"Szerintem igenis a masszív, használatra tervezett áru jelenti ma is a country-t. Imádom, amikor az emberek a színes, modorosan fidres-fodros fogantyúktól visszalépnek az egyszerű, jól megcsinált kampókhoz, mint például ezekhez a különleges kovácsoltvas darabokhoz, amelyek a Brook Farm General Store termékei."


4. Serena Thompson, The Farm Chicks:
"A country ma egyenlő a saját kézzel készítettel - és én nagyon szeretem a letölthető, nyomtatható címkék mozgalmát! Általuk gyakran a világ másik sarkából kaphatunk inspirációt, ezek például az ausztrál Eat Drink Chic blogról származnak."


5.  Victoria Smith, sfgirlbybay:
"Ha elmész a New York-ból indult Best x Made Company üzletébe, az olyan, mintha visszautaznál az időben, és meglátogatnád a nagyapád, sőt, segíthetnél is neki valamit készíteni a családi kunyhóba..."
 
6.  Nichole Roberston, Little Brown Pen:
"Számomra a country azt jelenti, hogy helyi termékeket vásárolunk helyi termelőktől, miközben az emberi kapcsolatainkat is ápoljuk a piacozással - jó példa erre a Pennsylvania állambeli Lancaster Central Market, amely 1730 óta létezik, és ma is virágzik.


7. Heather Bullard, a Country Living magazin márciusi borítójának stylistja, heatherbullard.typepad.com:
"Imádom ezt a tapétagyártó céget (a nevét is beleértve): Woodsy Bond. A tapétáik kissé drágák ugyan, cserébe viszont kézzel készítettek, környezetbarátak, és bármilyen, bármekkora helyiséget azonnal feldobnak!"


8.  Suzanne és Lauren McGrath, Good Bones, Great Pieces:
"Amikor gyorsan kell >>valami country-s<<, egyenesen a New York City-ben található Fishs Eddy boltba megyünk. Csodás, vidékies asztalterítők, csészék, tálak... otthonosság csettintésre!"
 
9. Eddie Ross, eddieross.com:
"Fekete-fehér! Egyszerre rusztikus és modern, drámai és finom. Minden egyes nap egyre jobban szeretem New York állambeli vidéki házunkat, amelyet ezzel a kombinációval rendeztem be."



10. Alyson Brown, Unruly Things:
"A kaliforniai Rancho Gordo cég különleges babfajtákat termeszt - számomra jelenleg ezek a vidéki életérzés megtestesítői. Konzervbab? Soha többé!"


És neked mit jelent ma a country? Számodra mely termékek, hangulatok, színek, boltok hordozzák  a legjobban a vidékies életérzést? Nyugodtan jöhetnek a nevek, linkek, elérhetőségek!




Megjegyzések

  1. A country az nálam egyszerű, célszerű, anyagszerű, a díszítés a készítő szívéből fakad, nem sablonos. Semmi nem akar többnek látszani, mint ami valójában, nem népiesch, hanem őszinte, és számomra ezáltal hordoz értéket.
    Lelőhely?: padlás sarka, kert mélye, és nyitott szemmel és szívvel szinte bármelyik bolt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hű, de jó lett ez, Otthonteremtő! talán egyedül az "őszinte" jelzővel tudnék vitatkozni, de ezt még át kell gondolnom.

      Törlés
    2. Jól beszélsz, Otthonteremtő! (Ezt a népisch-t én is gyakran használom, szerintem egy szóval elmondja, amit csak körülményesen körülírni lehet és még akkor sem mond annyit)

      Manner Zsuzsa (Pálcika) dilettáns és sorozatos otthonteremtő

      Törlés
  2. Talán nem haragszol, de nem tudom megállni, épp most írtam ennek az ellentetjéről, Sufnidzájn címen
    Egyébként nekem a vidéki stílus azt jelenti, hogy a ház és a környezete között nincs ellentmondás. A célszerű forma és az anyag csodálata, az emberalkotta tárgyakban, mint a természetben. A csodálatból ered, az esztétikai rendezés, ahogy a virágot s leszedjük, és csokorba rendezzük, vagy egyszerűen kertet ültetünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy nem haragszom, bár a cikked valóban egy trend ellenében íródott. Az ellen a trend ellen, amit az én blogom is képvisel, hehe. Még ezt is át kell gondolnom..., de elsőre annyit, hogy úgy gondolom, tök érdekes okai vannak annak, hogy a vidékies stílus nemzetközi irányai is ennyire elterjedtek nálunk. És én nem ellenzem őket, éppen a bonyolult okokból kifolyólag. Csak a cukormázat - de azt nagyon.

      Törlés
  3. Azért remélem, érezhető az írónia, meg a paródia a cikkemben, ha nem, akkor bocs, az írói fogyatékosságom jele. Egyáltalán nem írtam semmi ellen, vagyis de, a pvc meg az összegányolt szirszarok ellen, ami olyan sok "vikkendházban" megvolt. Közben pedig mégis megható, hogy talán egy darabig komolyan örültek annak, hogy kezünkben a PVC, kezünkben a világ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még talán a PVC ellen sem beszélnék, csak ne akarjon parkettának látszani. Ha újrahasznosításról van szó, az pedig ne jelentse a kínkeserves, nyakatekert ötleteket, amikor a ráfordított idő, és anyagköltség messze meghaladja az elkészített tárgy valódi értékét. Őszinte alatt egyébként ezt is értettem. Sok lakberendezési újság ötletsarkától kiráz a hideg, mert előre látom, hogy értelmetlen, élvezhetetlen, használhatatlan az egész, ami létrejött. Én is találtam régi újságot, amiből már idéztem, és még fogok is.
      http://otthonepites.blogspot.com/2012/01/mezesmacko-lampa-elkeszitened.html

      Törlés
  4. Amikor behozom a friss paradicsomot a kertből, ja, és kiszedem az aznapi tojást. Ehhez a tyúkól már megvan, most a tyúkbeszerzési projekt zajlik. Apropó, tud valaki eladó tojó tyúkot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Friss, édes, só nélkül is csodás paradicsom, sárga tojás - sokunk legszebb gyermekkori emlékei közé tartoznak... tyúkot nem tudok, sajna ;)

      Törlés
  5. Egy vitát látok kibontakozni:
    -Az enyém az igazi country! Parasztház matyó párnával!
    -Az enyém! Van sok natúr fa bontott tégla natúr vásznak!
    -De a tiéd nem is falun van!
    -Az enyém az igazi! Kockás függöny, tyúkocskákkal!
    -Nekem nem kell tyúkocska! Levendulát akarok, fehér csipkével!
    -Nekem gerendaházam van, sziklakandallóval! Na, az az igazi!
    -Micsoda! Az nem illik a magyar tájba! Búbos kemencét ide fehér gerendával!
    -Nekem búbos kemence van! De új a házam! akkor mi van?
    -Az gáz! Bontsd le, és a bontott téglából építsd újra!:-)
    Ez jutott eszembe! :-)Jelzem mindent imádok, amivel most viccelődtem! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinga! Benned egy modern kori Mikszáth Kálmán veszett el ;-)

      Törlés
    2. Látjátok, pont erről beszéltem, hogy az igazi otthon belülről fakad, őszintén tükrözi a benne lakót. És akkor mindegy, hogy csipkés vagy vásznas, búboskemencés vagy téglakandallós, falusi vagy városi. Nálam az őszinte szóba tartozik az is, hogy elfogadom a helyet, a vidéket,ahol lakok, és nem akarok mindenhova ürömi követ tenni burkolatként, hanem használom a sóskútit, a tardosit stb. Nem gondolom, hogy a levendulától szép egy svéd ház, a régi szerszámok fali gyűjteményétől vidéki egy otthon, és kövezzetek meg, de a székelykapuk itthoni állítása is legtöbb esetben modoros számomra. Ezek az elemek csak akkor tudnak jók lenni, ha a tulajdonos hozzáteszi saját magát, és magára formálja őket.

      Törlés
  6. Szeretek én is vitatkozni, de meggyőződésem, hogy senki sem meggyőzhető a vita során.De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy foglalkozunk ezekkel a dolgokkal és tudat alatt úgy is beépülnek, ha akarjuk, ha nem. Én is valószínűleg egy csomó dolgot láttam már és olvastam ezzel kapcsolatban , de nem kezdtem el gépiesen majmolni, hanem ezek szépen felszínre kerültek valahogy egy választásnál, vagy valaminek a kialakításánál és ez így jó.
    Az jutott eszembe, amit egy Vonnegut könyvben olvastam, hogy egy műgyűjtőnek feltették a szokásos kérdést, hogy hogyan lehet szert tenni arra a tudásra, hogy az ember egy képről meg tudja állapítani, hogy az jó, vagy nem? A válasz: meg kell nézni egy millió képet.

    Manner Zsuzsa (Pálcika) dilettáns és sorozatos otthonteremtő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszik ez az idézet Zsuzsa!!!!
      Ami jó, az jó! Legyen az akármilyen stílusban berendezve!De egy amatőrnek - mint nekem is idő kell, hogy letisztuljanak a dolgok - de már megnéztem pár millió képet, úgyhogy remélem jó úton haladok, habár a házunkat még nem vállalnám be egy magazinba:-)!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l