Állatira örülök, hogy amikor barátok-ismerősök ajánlották az Intouchables (Életrevalók) című filmet, és eldöntöttük, hogy a ritka, ezért óriási becsben tartott szabad estéink egyikén megnézzük, még a trailerét sem csekkoltam le.
Abszolút nem tudtam, hogy miről szól.
Nem is fogom itt elárulni.
Csak annyit mondok: könnyes-röhögős élmény, teljes kikapcsolódás a hétköznapokból, tíz pontból tíz pontos cucc.
Persze, utólag jobban látom a kliséket, és ki tudnám pécézni a gyengébb vagy hatásvadász részeket. De minek?
Utózönge: a mozi után BKV-val szándékoztunk hazamenni, az én nagyszerű ötletem alapján, mínusz tizenkét fokban.
És nem jött a busz. De nem számított...
***
SPOILER ALERT: ha még nem láttad, és nem szeretnél részleteket látni a filmből, ne görgess lejjebb, hanem szaladj jegyet foglalni!
A film fogadtatásával kapcsolatban ajánlom ezt a cikket.
***
Az enteriőrök élethűek és nagyon kontrasztosak: az első képen Driss családjának szegényes panellakása látszik, ami annyira kicsi (és annyira sokan zsúfolódnak össze benne), hogy a kétméteres férfi szinte be sem fér a kéróba. A többi képen Philippe kastélyának arisztokratikus, hodály-jellegű szobáiba és lakosztályaiba pillanthatunk be. Hogy tetszenek?
Köszönöm, K., N., P., hogy felhívtátok rá a figyelmem!
Igen, én is csak ajánlani tudom mindenkinek. Meglepően bátor, provokatívan új szemszögből mutatja a dolgokat. Lásd az opera jelenetet például. Szerintem, zseniális.
VálaszTörlésmost eszembe juttattad az operajelenetet, és itt vigyorgok teli szájjal :D
Törlés