Ugrás a fő tartalomra

Életre szóló moziélmény

Szerző:
Állatira örülök, hogy amikor barátok-ismerősök ajánlották az Intouchables (Életrevalók) című filmet, és eldöntöttük, hogy a ritka, ezért óriási becsben tartott szabad estéink egyikén megnézzük, még a trailerét sem csekkoltam le.
Abszolút nem tudtam, hogy miről szól. 
Nem is fogom itt elárulni.
Csak annyit mondok: könnyes-röhögős élmény, teljes kikapcsolódás a hétköznapokból, tíz pontból tíz pontos cucc.
Persze, utólag jobban látom a kliséket, és ki tudnám pécézni a gyengébb vagy hatásvadász részeket. De minek?
Utózönge: a mozi után BKV-val szándékoztunk hazamenni, az én nagyszerű ötletem alapján, mínusz tizenkét fokban.
És nem jött a busz. De nem számított...
***
SPOILER ALERT: ha még nem láttad, és nem szeretnél részleteket látni a filmből, ne görgess lejjebb, hanem szaladj jegyet foglalni!
A film fogadtatásával kapcsolatban ajánlom ezt a cikket.
***
Az enteriőrök élethűek és nagyon kontrasztosak: az első képen Driss családjának szegényes panellakása látszik, ami annyira kicsi (és annyira sokan zsúfolódnak össze benne), hogy a kétméteres férfi szinte be sem fér a kéróba. A többi képen Philippe kastélyának arisztokratikus, hodály-jellegű szobáiba és lakosztályaiba pillanthatunk be. Hogy tetszenek?





Köszönöm, K., N., P., hogy felhívtátok rá a figyelmem!



Címkék:

Megjegyzések

  1. Klein Kinga2012. március 29. 11:12

    Igen, én is csak ajánlani tudom mindenkinek. Meglepően bátor, provokatívan új szemszögből mutatja a dolgokat. Lásd az opera jelenetet például. Szerintem, zseniális.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2012. május 30. 9:43

      most eszembe juttattad az operajelenetet, és itt vigyorgok teli szájjal :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk