Ugrás a fő tartalomra

A valóban gazdaságos magazin: Blikk Nők Otthon & Kert

Lakberendezési magazin háromszáz forintért: jó az nekünk?


Elöljáróban azt kell mondanom: egész jó.

A Blikk Nők-lapcsalád immár havonta megjelenő és szerencsére fényes, vállalható papírra nyomott, üde és naprakész lakberendezési tematikájú tagja, az Otthon & Kert elég jó passzban van. Nem állítom, hogy a lassan hétszer ennyibe kerülő Country Homes and Interiors magazin nem hétszer jobb nála, mert de - ugyanakkor, ha éppen nincs módunk annyit költeni, és jólesne egy kis kikapcsolódás, akkor az Otthon & Kert is szóba jöhet.

A Facebook-oldalukon található beharangozót felhasználva írom le a véleményem a márciusi lapszám egyes rovatairól és cikkeiről.

Egy kis tavaszi zsongás és Húsvéti készülődés... - ez a két téma szükséges ugyan, és rendben vannak az összeállítások, mégis úgy gondolom, hogy nyugodtan lehet a színvonalas hazai blogokon is tájékozódni - ingyen. Szerénytelenül: talán vagyunk ilyen jók...

A festőnő lakása... - igen! igen! Otthonos zöld-fehér country-modern ötvözet, néhány markáns, fekete folttal (pl. ülőgarnitúra). A cikk óta azon töröm a fejem, hogy hol férne el a lakásunkban egy ilyen fekvőfotel.
Mire jó a konzolasztal... - esküdni mertem volna, hogy az első, ikeás darab egy íróasztal. De nem. Kedélyeket borzoló textilárak a Hephaistosból.
Merész váltás 50 felett... - az ötvenes házaspár lakása - nagyon jó riport, és ha tényleg magyar cucc (kicsit nehéz volt elsőre elhinnem) - egészen különlegesen modern! Abban az egyben biztos vagyok, hogy a kertiszék-jellegű ülőalkalmatosságokat a pokolba kívánják a számítógép előtt töltött második órában, de egyébként le a kalappal!
Feng shui - nem érdekel, sajna.
Lakástrend 2012 - a cikk nem a kiállításról szól, hanem a várható divatról általában. Pl. a gyerekszobákban a neonszínek lesznek a menők. Szerintem nem mindenki akar majd trendi lenni, hehe.
Lakásfelújítás... & Fiatalos tapéták.. - nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ilyenkor lapozok, hiába hasznosak a témák;
Őrült hotelek
és persze KERT KERT KERT... - ajánlom a dekooder-t is ezekben az ügyekben.
A fent idézett Facebook-ajánlóban nem szerepel a vezető lakásriport, amely Catherine Dickens budai villájáról szól. "Csak" bérelt ingatlan ugyan, a házigazdáknak mégis számos pontján sikerült a sajátjukévá formálni. Ne számítsunk a romantikus/vintage/country stílus eluralkodására - a lakberendező-bérlő jól érezte, hogy ide más kell: antik bútorok, luxuriózus textilek, amelyek szépen egészítik ki a feltűnően szép, patinás lámpákat. A hely sugallta nívó cseppet túl van az átlagpolgár számára tolerálható életszínvonalon - de tanulságos. Szimpatikus, hogy a cikk nem hangos Catherine Dickens üzleti tevékenységeitől.

Összegezve: tartalmas lap, és a mai magyar valóságban már az is valami, hogy ennyire baráti áron az olvasó olyan magazint kap, amely három lakásriportot közöl többnyire tűrhető, néhol pedig egészen jó fotókkal. Nem kell silány cikkek felett berzenkednünk, és nem érezzük átverve magunkat.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má