Ugrás a fő tartalomra

A valóban gazdaságos magazin: Blikk Nők Otthon & Kert

Lakberendezési magazin háromszáz forintért: jó az nekünk?


Elöljáróban azt kell mondanom: egész jó.

A Blikk Nők-lapcsalád immár havonta megjelenő és szerencsére fényes, vállalható papírra nyomott, üde és naprakész lakberendezési tematikájú tagja, az Otthon & Kert elég jó passzban van. Nem állítom, hogy a lassan hétszer ennyibe kerülő Country Homes and Interiors magazin nem hétszer jobb nála, mert de - ugyanakkor, ha éppen nincs módunk annyit költeni, és jólesne egy kis kikapcsolódás, akkor az Otthon & Kert is szóba jöhet.

A Facebook-oldalukon található beharangozót felhasználva írom le a véleményem a márciusi lapszám egyes rovatairól és cikkeiről.

Egy kis tavaszi zsongás és Húsvéti készülődés... - ez a két téma szükséges ugyan, és rendben vannak az összeállítások, mégis úgy gondolom, hogy nyugodtan lehet a színvonalas hazai blogokon is tájékozódni - ingyen. Szerénytelenül: talán vagyunk ilyen jók...

A festőnő lakása... - igen! igen! Otthonos zöld-fehér country-modern ötvözet, néhány markáns, fekete folttal (pl. ülőgarnitúra). A cikk óta azon töröm a fejem, hogy hol férne el a lakásunkban egy ilyen fekvőfotel.
Mire jó a konzolasztal... - esküdni mertem volna, hogy az első, ikeás darab egy íróasztal. De nem. Kedélyeket borzoló textilárak a Hephaistosból.
Merész váltás 50 felett... - az ötvenes házaspár lakása - nagyon jó riport, és ha tényleg magyar cucc (kicsit nehéz volt elsőre elhinnem) - egészen különlegesen modern! Abban az egyben biztos vagyok, hogy a kertiszék-jellegű ülőalkalmatosságokat a pokolba kívánják a számítógép előtt töltött második órában, de egyébként le a kalappal!
Feng shui - nem érdekel, sajna.
Lakástrend 2012 - a cikk nem a kiállításról szól, hanem a várható divatról általában. Pl. a gyerekszobákban a neonszínek lesznek a menők. Szerintem nem mindenki akar majd trendi lenni, hehe.
Lakásfelújítás... & Fiatalos tapéták.. - nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ilyenkor lapozok, hiába hasznosak a témák;
Őrült hotelek
és persze KERT KERT KERT... - ajánlom a dekooder-t is ezekben az ügyekben.
A fent idézett Facebook-ajánlóban nem szerepel a vezető lakásriport, amely Catherine Dickens budai villájáról szól. "Csak" bérelt ingatlan ugyan, a házigazdáknak mégis számos pontján sikerült a sajátjukévá formálni. Ne számítsunk a romantikus/vintage/country stílus eluralkodására - a lakberendező-bérlő jól érezte, hogy ide más kell: antik bútorok, luxuriózus textilek, amelyek szépen egészítik ki a feltűnően szép, patinás lámpákat. A hely sugallta nívó cseppet túl van az átlagpolgár számára tolerálható életszínvonalon - de tanulságos. Szimpatikus, hogy a cikk nem hangos Catherine Dickens üzleti tevékenységeitől.

Összegezve: tartalmas lap, és a mai magyar valóságban már az is valami, hogy ennyire baráti áron az olvasó olyan magazint kap, amely három lakásriportot közöl többnyire tűrhető, néhol pedig egészen jó fotókkal. Nem kell silány cikkek felett berzenkednünk, és nem érezzük átverve magunkat.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l