Ugrás a fő tartalomra

Marsbéli Bolt: házhoz jönnek a házias ízek


 A Marsbéli Bolt budapesti ételkiszállító cég, amely a többihez hasonlóan műanyag dobozokban, futárral kézbesíti az elfoglalt ügyfél ebédjét. A hasonlóság azonban itt véget is ér. A marsbéli ebéd sokak számára a nap fénypontja, a megérdemelt otthonosság - de mielőtt misztifikálnánk, nézzük a pontos hozzávalóit! A Marsbéli konyhában 2012-től Kisuti Dávid főz, aki Várvizi Péter-tanítvány, és a pécsi Enoteca Corsoból érkezett. Az izgalmas heti menüt Révai Júlia állítja össze, szellemesen kombinálva a szezonális recepteket, a sztárséfek legmenőbb finomságait és a "klubtagok" ízlését és visszajelzéseit. Az ízek háziasak és rafináltak, az alapanyagok minőségiek: a tej 3,6%-os, a hús kifogástalan, és mindezek tetejébe az ételek kimondottan esztétikusak. A Marsbéli Bolt tulajdonosával, Révai Júliával beszélgettem, akivel közös pontunk, hogy mindketten imádjuk a rusztikus ételfotókat...


Tudni lehet rólad, hogy komoly szakácskönyv-gyűjteményed van. Most melyikre vágysz a legjobban?

Szakácskönyvekre állandóan vágyom, de nem egy konkrét darabra, hanem mindig arra, ami éppen megtetszik, impulzus-vásárló vagyok e téren is. Vannak kedvenc szerzők persze (Claudia Roden pl., aki közel-keleti konyhákban verhetetlen, de a sztárséfek többségét is szeretem), most is van egy kiszemelt listám, amire gyűjtögetek.


Az egészségtudatos táplálkozás felkapott élelmiszerei közül mi az, ami szerinted fontos és maradandó (helye van az étrendünkben), és mi az, ami "felejtős", múló szeszély?

Szerintem én nem vagyok egészségtudatos, kb. három dolgot próbálok előtérbe helyezni: ha lehet, frissből főzzünk, ne együnk túl sok felvágottat és bolti kenyérfélét-kekszeket, mivel azokban van a legtöbb műanyag, ne nassoljunk állandóan édességet, és sportoljunk mi is, a gyerekek is. De sem a cukrot nem tartom főbenjáró bűnnek, biopiacra sem járok, és a gyerekek szoktak csokit is enni, sőt én is. Lehet, hogy ez tök ciki, de azt sem tartom helyesnek, ha valaki aránytalanul sok energiát és időt fordít az idejéből arra, hogy mit egyen a család és ez pénzben, fejben más, ugyanúgy fontos dologtól vesz el teret.


Hogyan érzed magad a Facebook-csapatotok közel hatezer tagja között, nap mint nap? Milyen visszajelzéseket kaptok?

Visszajelzéseket nem kapunk a FB oldalról, annak örülünk persze, ha egy bejegyzés sokaknak tetszik, ha kérdeznek, recepteket kérnek, mert az nekem azt jelenti, hogy ez egy élő dolog, nem csak egy kirakat.


Tudnál említeni három olyan ételt, amit meg kellett ismételnetek, akkora sikerük volt?

Ilyen több is volt szerencsére, csak az emlékezéssel van baj: maceszgombócos gyöngytyúkleves, a beigli minden évben, de krumplifőzelék is sikerült már ilyenre:).

róla van szó :) fotó: Ízbolygó
Nézel/olvasol szakmai ártalomból gasztro vonatkozású filmeket vagy könyveket? 

Sajnos ritkán jutok el moziba, a legutóbbi konyhás jó filmet egy barát marsbélis lány ajánlotta, szuper volt: Soul Kitchen a címe, de semmi köze hozzánk, csak egy jó film Gryllus Dorkával.
hogy a marsbéliek mottóját idézzem: egy "se nem gyors, se nem lassú: normális" hamburger!
Te mit szeretsz enni és inni úgy igazán? Van-e mostanában - hogy kedves barátotokat, Ízbolygót idézzem - valamilyen "komoly kattanásod"?

Kattanásaim nekem nincsenek, mindenevő vagyok, azt hiszem. Mivel hét közben az egész hetünket végigesszük természetesen, én magamtól az egyszerűeket főzöm ellenpontként - és főleg a gyorsakat.


Mi marad 2012-ben, és mi lesz új "a Marson"?

Nagyon szeretném idén végre elindítani az új weboldalunkat, aminek már fél éve működnie kéne. Sokkal több tartalommal fog megjelenni, terveink között szerepel egy kisebb, szelektált alapanyagbolt indítása is, és legfőképpen túlélni szeretnénk ezt a mindenki számára elég nehéz évet. A minőség és változatosság marad.


A Marsbéli Bolt Facebook csapatához itt csatlakozhatsz.
A fotók a Marsbéli Bolt tulajdonai.






Megjegyzések

  1. Erdekes izek es gyonyoru fenykepek. Szerintem aki tul nagy faksznit csinal az evesbol az valoszinuleg valami mas problemaval kuszkodik. Sajnos nekem eleg sok egeszsegi bajom van ami miatt nem tudok sok mindent enni, de attol meg meg lehet oldani mindent fantaziaval es dili nelkul. Azzal pedig 100%-ig egyetertek, hogy a csokolade nem karos, bar az is igaz, hogy abbol is csak jo minosegut szabad enni, mint barmi masbol. Aki teheti egyen kezmuves, nagyon jo minosegu keseru csokibol keszult truffeleket, bonbonokat, tablakat, amilyeneket peldaul a Keseredes nevu boltban arul Wagner Bea. Elnezest a hirdetesert, de en imadom Beat is meg a csokijat is!! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. Hát, igen... elég jó ízlésed van, emiGrants! Kár, hogy Beáék sem akarnak a bloggal játszani :-( Elnézést az antireklámért.

      Törlés
  2. Minden nagyon jól néz ki..és finom is lehet!Nekem is van PONT ilyen villám...:))))

    VálaszTörlés
  3. Na, megyek eszek egy kis vajaskiflit....Lehet, hogy átkötöm egy szalaggal....:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értjük ám! :) fotózáshoz körbe is szórhatnád vajdarabkákkal... persze, ha csak felfalod... ;)

      Törlés
  4. Jaj! Gyönyörűek a képek, nem cikiztem ám!!!!:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p