Ugrás a fő tartalomra

Fejlemények a kis konyhából

Pontosan öt perce ettem meg félig titokban egy forró minipitét (apró darabokra tört csoki & apróra vágott alma pitetésztában, gépben sütve), úgyhogy a hotspot miatt balról a fülembe harsogó Rumini hangoskönyv és a tomboló szél sem számít, jó kedvem van. Mondjuk, akkor lesz a legjobb, amikor mindezt a kis konyhában lehet majd előadni. Ami, bár nincsen még kész, hogy szokták mondani? Alakul...


Arról a helyiségről van szó, amelyik az egykori magtárból lett. 


(Imádtam a téglafal struktúráját, csak gyáva voltam, és mindenképpen el akartam kerülni a prágai söröző-hangulatot, úgyhogy maradtam a tiszta, fehérre festett falnál. De nagyon-nagyon szép és karakteres volt.)

A padlóburkolat egy ideje készen van, a két doboz fényes szürke, fózolt metrócsempét egészen mostanáig rakosgattuk ide-oda, míg pár nappal ezelőtt jutott végre idő rájuk, és felkerültek a falra.

Az volt az elv, hogy újabb csempét nem veszünk, de azért mutatós legyen ez a szűk 2 m2.

Raktam én ki fejben és papíron úgy, hogy két sorban végigfut a falon vagy lépcsőzetesen fogy el, de az a helyzet, hogy egyben mutat a legjobban, ahogyan a neve is mutatja, éppen úgy, ahogy eredetileg a metróaluljárókban rakták ki. Úgyhogy, több variáció után úgy döntöttem, hogy a mosogató fölé kerüljön a nagyja, a tűzhely fölé pedig a maradék.

Igazán tetszik a végeredmény; mindig elmosolyodom, amikor ránézek. Ár-érték arányban is meggyőző: 3-4000 ft / m2 volt a csempe ára, maradék fugázóporral, fél zsáknyi ragasztóval készült, és nagyot dob a praktikumon és a látványon.

az nem folt a csempén, csak tükröződés

Eleve jó a helyiség energiája. Lehet, hogy azért, mert története van, vagy azért, mert egy kis luxust jelent majd az életünkben, vagy az benne a megnyugtató, hogy majdnem minden berendezési tárgy régóta megvan hozzá a bárszékektől a konzolasztalon át a szarvasi csarnoklámpáig.

Tipikus esete annak, amikor néhány egyszerű (oké, nem a legjobb szó...) lépésben egy béna, sötét, koszlott, ún. "dingy room"-ból szép, egészen világos, tágas tér lesz.

a stáflik tavalyi felszedése

Azért az, hogy a használt konyhaszekrény-elemekből, az eléggé szép ikeás fa munkapultból és a többiből hogyan lesz levegős, tiszta hatású konyha, amelyik a hozzá kapcsolódó lakószobával, a Vitorlással is harmóniában van, az még számomra is félig-meddig rejtély; majd, ha éppen nem több m3-nyi faanyagot pácolok, készítek róluk közös hangulati kollázst (moodboardot).

A héten másodszor vettem nem jó LED-fénycsövet a mosogató fölé, holnap újrapróbálkozom.

Indulok gyümölcslevest főzni, hogy ne csak én járjak jól. 




Megjegyzések

  1. Ez a minipite nagyon jól hangzik! :) Meg a többi fejlemény is. Igazán kiváncsivá teszed a gyanútlan olvasót! :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta már nem is veszek kész pitetésztát, hanem egy nagyon egyszerűt begyúrok, a felét lefagyasztom, és voila. A kiskonyhának legeslegkésőbb a fagyokra illene elkészülnie, úgyhogy reménykedem, hogy lesznek még izgalmas fejlemények.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má