Ugrás a fő tartalomra

Félig tele

...ahelyett, hogy félig üres lenne a metaforikus pohár.


Kaptunk süteményt, salátát, zsenge hagymát, tököt a faluból. 

H. készít nekünk csodálatos zabkását minden este (például epres-banánosat). 

Ugyanő délután a kertből befelé menet az okker alapfestékből, némi fehérből és kétféle pigmentből öt perc alatt kikeverte pontosan azt a homlokzatszínt, amit kértem, és amit a gép szerintem harmincötezer forintért keverne ki. Egy zsenivel élek együtt.


Beeresztettük a még nem kezelt faanyagot olajfestékből hígítóval készített páccal, és tök jó lett.

Elkezdtünk egy nulla forintos padprojektet, és találtunk hátul olyan gyönyörű akácdeszkát, hogy még csiszolni is élmény volt.

Sajnos krónikusan fáj a könyököm kb. két hónapja (túl sokat cipeltem a macskát a hordozójában, amit a világ leghülyébb szögében kell eltartani) és a csípőm sem az igazi, de tudom, hogy a jóga nagyon jót fog tenni, mert amikor próbáltam, isteni volt.

Mintha megtanultam volna levest főzni; holnap tárkonyos zöldbab- lesz.

Kettőszázötven forintért vettük a Pepco-ban ezt a kis szettet. Én kérek elnézést.


E. néha csak úgy krétarajzokat dob a járdára vagy besöpri a homokot a lerakott téglák közé helyettem is.

sütidobáló robot

A gyerekek szoktak ágálni, hogy miért van nálunk ennyiszer paradicsomos spagetti ebédre, de ők is szeretik. (A világ egyik legfinomabb étele, azért.) Apropó: újra kell szerezni bazsalikomot a fűszerkertbe, és meg kell próbálni életben tartani. 

Nem nagyon van keret arra, hogy rendesen vegyek növényeket a kertbe, ami viszont régről megvan, az állati szép, illetve kaptam blogolvasói felajánlást, és ez nagyon boldoggá tett.


Átrendeztük a fürdőszobát (!hordozható cserépkályha arrébb helyezése!), és megszakadtunk a nevetéstől (is) közben amiatt, hogy R., a macskánk mennyire képtelen helyekre próbál meg bemászni, amikor éppen nem a bénázásunkat nézi.

Nulla, azaz nulla alkalommal jártunk a Balatonnál, de annál különlegesebb lesz, amikor végre megyünk majd.

Imádok itt aludni, de szerintem mindenki így van ezzel. R. ugyan hajnalonta meghülyül olykor, és másnap kába. Én eléggé rosszul bírok még ennyi éjszakázást is, pláne, hogy nem alhatok másnap egész nap a dobozomban.


Vettem két Lakáskultúrát egy áráért, és bár nem fűztem túlságosan nagy reményeket hozzá, ötszáz forintért kaptam egy vagon inspirációt, olvasnivalót, illetve finom figyelmeztetést, hogy azért a bohém-kreatív oldalamat is bátran mutassam majd meg a ház berendezésében, ne csak ez a marha nagy fegyelem és spórolás legyen mindig.

Megjött a szülinapomra rendelt szoknya, el kell menni érte a szomszéd faluba a nagyon helyes kis postahivatalba. 

Kidőlt egy óriási fa az erdőben, és kisebb értetlenkedés után teljesen normálisan rendeztük el a szomszéddal, sőt még csokit és virágot is kaptunk a fülemüle-per helyett, plusz szerintem mindketten jól jártunk.




Megjegyzések

  1. Sütidobáló robot - tündéri! :) Bármi, ami (viszonylag) könnyen cserélhető, miért ne lehetne bohém? Egész más egy fehér szoba hatása ilyen/olyan/mindenféle színfoltokkal... Elismerésem a "félig tele" mentalitás magas szintű műveléséért! :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz, Luca! Ennek az extrém esete tényleg az volt, amikor örülnöm kellett, hogy kipakolhatom végre a nyári konyhát, ha rendesen el akarom takarítani a rágcsáló nyomát. A bohémságnál arra is gondolok, hogy pl. merjek majd festményt helyezni a kiskonyhába, poénosabb feliratokat tenni ide-oda, ha olyan kedvem van stb. És ehhez tényleg jó, hogy fehérek a falak.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...