Ugrás a fő tartalomra

Filléres fürdőszoba (1. rész)

Végül nem koncertjegyeket kaptam a születésnapomra, hanem fürdőkádat.


a wc padlója
Építkezünk egy ideje, láttam egyet s mást, úgyhogy nem teszek idézőjeleket a címben szereplő fillér szó köré. Nagyon egyszerű, már-már primitív megoldásokkal frissítettük fel a fő fürdőszobát, és azzal nyugtatom magam, hogy akkor sem nagyon tettem volna másképpen, ha nagyobb lett volna rá a keret.

Biztosan lehetett volna okosabban, korábban, jobban ütemezni és gazdálkodni, de az a helyzet, hogy nekem fontos volt a másik fürdő-hely, a nyári konyhához kapcsolódó zuhanyzó kiképzése is, így nem véletlenül maradt a végére ez a projekt; mégis, kicsit büszke vagyok rá. Nem baj, hogy nem lett milliós tétel -- egy idő után egyfajta kísérletként, játékként tekintettem rá.

A vizesblokkra en bloc (haha) kétszázezer forintot költöttünk, ha pedig szigorúan, visszaosztva beleszámolom a betonozást, a festést, a radiátorokat, az ajtók javítását is, plusz minden apróságot megveszünk, ami ahhoz kell, hogy kimondjam: készen van, akkor A-tól Z-ig háromszázezer forint lesz a vége.

Ez sem kevés, pedig készüljetek fel, radikális változást nem fogtok látni, még a kezdeti terveimből is vissza kellett vennem. Tehát, ez kb. ugyanaz a fürdő, amelyik régen volt, azzal a különbséggel, hogy, -- mivel szétszedettük és összerakattuk --  most már jól is működik, és jobb benne tisztálkodni.

Nem azért mondom, hogy leöntsem a trendi fenntarthatósági szósszal, de alapvetően az történt, hogy a végletekig menően megmentettünk mindent, amit csak lehetett. Ajánlom kipróbálásra ezt a filozófiát: jó sok agymunkát és matekozást igényel (amellett, hogy valamelyest kevesebb sittet termel).

Az öntöttvas kádat végül nem építtettük vissza, mert nem akartam kísérletezni/szenvedni az újrafestéssel, hátha nagyon sufnituning lett volna. Nem biztos, hogy jól döntöttem, mert nagyon klafa, dögnehéz kád volt, de bizonyos pontokon már elkezdett rozsdásodni.

Így is voltak gikszerek és van azért sufnituning a végeredményben.

Szóval, az én trükköm, ha lehet így nevezni, az, hogy a patinás/retro/kopottas anyagokhoz passzintottunk egy vadiúj akrilkádat, kádcsapot, illetve wc-t, és rámentünk a fehérre (= a tisztaság színe) és a kedvező árú dekorokra.

Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Anyukámnak az idei szülinapi ajándékomat, a kádat. És azt, hogy végül is ő találta ki a blog nevét (ezt a múltkori bejegyzéshez szántam).

Tehát, vissza a vizesblokkhoz: új lett a wc és a tartály, valamint a wc padlóburkolata.

Meghagytuk a folyosón és a fürdőben a fehér csempét.

Maradt a fürdőszobában a mosdó, van kiképzett helye a majdani mosógépnek.

Az összes korábbi berzenkedésem eltűnt a padlóval kapcsolatban. Nem tudom; túl sok mai, fantáziátlan padlólapot láttam / megszoktam / öregszem -- valamelyik ezek közül. 

A döntő momentum az volt, hogy rájöttem: a nagyszüleimnél is hasonló kő volt és van a konyhában (#szentimentalizmus).

Most azért nem mellékelek még végleges képeket, mert éppen az utolsó simítások hiányoznak, és így nem annyira érdekes, nincs benne semmi különös. Tuti vízkő elleni tippeket is szívesen fogadok, mert bőven van mit eltüntetni, de takarítás után jövök rendes fotókkal.

(Majdnem) minden szenvedésnek van értelme: talán emlékeztek, hogy tavaly mennyi sittet kellett kiásnunk az utólagos vízszigetelés miatt mindenféle ólakban ahhoz, hogy hozzá lehessen férni a falakhoz. Akkor találtam néhány ilyen "pöttyös" padlólapot, és azok kellettek is most nagyon.

Felbontattuk ugyanis a padlót, és a vízvezetékszerelő rendbe tette a csöveket, kicserélte a lefolyót. Az új kádat stabilan körbeépítették, az oldalfalat fehér 15x15 cm-es csempével burkolták. 



A bojlert, amit az elmúlt évtizedekben senki nem tisztított meg, vízkőtlenítették (és akkor ennek a felvételeit nem osztom meg [too graphic]), fűtőszálat és mindent cseréltek benne. Fűtőszálat kétszer. (Az első eldurrant.) Azért jobb lesz, amikor eltűnik a monstrum vízmelegítő, és a kazánról megy a meleg víz, de addig ennek örülünk.

Eléggé szuper egy év után, kempingzuhany és zománclavór után bent a házban, kádban fürdeni.






Megjegyzések

  1. Sósav.Régi kipróbált, hasonló költségkímélés miatt. Többször ismételve. Még a történelmet is letisztította. Szépen haladtatok, most élvezhetitek az eredményt. Azért az a wc járólap nagyon jo választás volr.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, vettem sósavat is, kipróbálás hamarosan.

      Nekünk is tetszik a wc-járólap, tudod, azt tettük a kis konyhába is.

      Törlés
  2. Boldog születésnapot utólag is! Az ajándékod szuper! :)
    Egy semleges alap a legjobb választás (mint a fehér csempe): épp olyan jó 5 év múlva, mint 10 év múlva, kortalan! :) A kiegészítő lehet tarkabarka vagy monokróm, bohém vagy letisztult, klasszikus vagy a legutolsó divat szerinti, illetve bárhol a végletek között... :)
    A kényszer hozza a legátgondoltabb, az adott helyre legjobban funkcionáló megoldásokat. Veled egyetértve: sok tervezést, átgondoltságot, sőt önismeretet igényel, az biztos.
    Hol van a vízkő? Ha felületen, a legjobb a kerámia tűzhelyhez gyártott kaparó. Pár száz forint a drogériákban, és nem sérti fel a zománcot a kádon, sem a burkolatot - sajnos volt mód tesztelni vastagon lerakódott vízkőrétegeken. A 20%-os ecet igazi vízkőgyilkos, szigorúan gumikesztyűben.
    Örömteli fürdőhasználatot kívánva:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Kényszer és olcsó, de kreatív megoldások: majd írok a csempematricákról és egy kis tervezett festésről is.
      A takarítós dolgokat beszerzem, ecet van, és beszámolok majd.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...