Lazán összefüggő I.

Az elmúlt napjaim fénypontja mi is volt? Mondhatnám, hogy biztosan nem a bogyósgyümölcs-ízű gyerekpezsgő, amit szilveszterre fogyasztottam el egészen kivételesen remek társaságban, de az a helyzet, hogy az is nagyon jólesett, a sok fulladozó röhögéssel együtt.

Az év végétől haladok visszafelé, mert csak így tudom felidézni a dolgokat, sőt, néha csapongok is majd, mert nem tudom fegyelmezni magam.

Szóval, hol tartunk?

Nincs gázfűtésünk.

Azért nincs, mert nincs gázcsonkunk se', a gerincről való leállásunk se'. Ez, persze, csak egy vagon föld kiásatása és egy kisebb vagon pénz kifizetése után derült ki. Van drágán vett mérnöki rajzunk is arról, akkurátusan és méretarányosan a helyszíni rajzra vetítve jelezvén, hogy - legalábbis virtuálisan, a nyilvántartásban - hol van (ha már a földben, ugye, nincs). Azzal nyugtatom magam, hogy a cserépkályhás fűtéssel is spórolunk valamennyit, khm. Tehát azzal, hogy nincs temperáló fűtésünk, alapdíj meg mindenféle.

Anekdota ide:

Pakoltuk a fát egyik délután, a sötétben, mert mikor máskor kellene rozsdás szögekkel teli fadarabokat hordani az ólba, mint a csillagos ég alatt hattól hétig, és megkérdeztem a faluból származó segítőmet, J-t, hogy ugye, nem lőnek a távolban? Mert hallok valamilyen dörgést a határból, és nemcsak utálom a vadászatot, hanem nagyon félek is tőle, mire J. körülkémlelt, megállapította, hogy "tüzijáték lesz az," meg egyébként is, tette hozzá,

"lóf.szt kő' fé'ni"

-- és ez ott, akkor a nyelvi regiszternek, a keresetlenségnek és az adekvát mondanivalónak olyan tökéletes elegye volt - egy archaikus gyöngyszem -, amitől rögtön jobban éreztem magam, és hordtam tovább vigyorogva a szöges fadarabokat a vaksötétben. 

Tényleg, minek az a sok félés az életben; teljesen hiábavaló mind.

Van vörösfenyő hajópadlónk.

Igazán nem akarom túlsztárolni, de az az igazság, hogy ez lett a ház egyik ékszere. Jó sokat küzdöttem is ér(et)te, de megérte az összes telefont, aggódást, kutatást, rögzítő kapcsokért különféle fatelepekre való rohangálást, cipelést és gondolkodást.

Sosem fogom elfelejteni, hogy két hónapig a hatméteres padlók képezték a Gerendás szoba átlóját, és voltak az éjjeliszekrényem, mert ott tároltuk őket (miután az autópályán a Pitagorasz-tétellel kiszámoltam, hogy szerintem be kell férniük, és valahogy be is passzíroztuk őket az ablakokon át), hogy megszokják a szoba hőmérsékletét és páratartalmát.

Az év végére helyére került tehát a hajópadló, és nagyon sokat számít otthonosság-érzetben.

Sőt, az elmúlt napokban már le is kezeltük egy rétegben színtelen keményviaszolajjal, ami egyelőre szuper anyagnak tűnik, úgyhogy eggyel érettebb árnyalata lett a fának, és talán így még szebb.